A zord időjárás miatt egy órát csúszott a kezdés a Nagyerdei Stadionban. Bár az első játékrészt látva a legtöbb debreceni szimpatizáns alighanem úgy volt vele, „bár el se kezdődött volna”. Merthogy játékosaink a balmazújvárosi pofont követően nem kápráztattak el minket az első félidőben. Hiába a több visszatérő, a Nagy-Bényei, Szatmári, Mészáros, Ferenczi-Bódi, Kusnyír, Tőzsér, Varga-Sós, Tabakovic tizenegy meglehetősen döcögősen rajtolt a csúszós talajon. Sok pontatlanság, és kisebb lehetőségek jellemezték az első tíz percet, melynek végén már előnyben volt a Magyar Kupa-ezüstérmes: Radó András előzte meg Bényeit, majd jobblábas lapos lövésével mattolta Nagy Sándort.
A 22. minutumban ismét a villámléptű támadó játszott főszerepet: Molnár és Henty együttes erővel dolgoztak ki ziccert neki, ám a gólszerző lövését Nagy Sándor szögletre tolta. Félóra elteltével pedig Henty próbálkozhatott hatalmas helyzetben, ám a jól mozduló Nagy védett.
Mieink sajnos nem tudtak érdemben odaérni Hegedűs kapuja elé, visszafogott és szürke futballjukkal könnyedén többgólos hátrányba kerülhettek volna Herczeg András fiai, szerencséjükre a felcsúti támadógépezet hatékonysága nem a legnagyobb klasszisokat idézte, több helyzetet hagytak kihasználatlanul a hajrában.
Volt mit megbeszélni a szünetben, Herczeg András a folytatásra le is kapta a halovány Sóst, helyén Bereczki Dániel folytathatta. Mi pedig csak reménykedhettünk a jobb, eredményesebb folytatásban.
Lényegesen jobban indítottak kedvenceink a térfélcserét követően, próbáltak nyomást helyezni a vendégekre, folyamatosan birtokolták a labdát, ám Pintér Attila tanítványai előtt jókora területek nyíltak az ellentámadásokra, egy ízben kisebb szerencsével mentett Bényei a nagyot küzdő Radó elől. Bereczki is jól szállt be, nagy kedvvel futballozott, sokat mutatta magát. Erőfeszítéseink az 56. percben csúcsosodtak gólban: ekkor az agilis, nagy mezőnymunkát végző Kusnyír passzolt Tabakovichoz, centerünk Bényeihez továbbított, aki egy jól csel után keresztbelőtt, Tabakovic azonban jól ért bele, s megszerezte a hőn áhított egyenlítő találatot. 1-1!
A 63. percben megfogyatkozott ellenfelünk: Bacelic-Grgic fejelte meg Kusnyírt, sportszerűtlen és vérlázító megmozdulását nem is koronázhatta más, mint piros lap. Ennek dacára sokáig nem sikerült igazán értékelhető és veszélyes mozzanatot produkálni, mígnem a 70. percben Bódi lőtt a kígyótérről, majd Tabakovic érkezett jó ütemben egy beadásra, ám sajnos célt tévesztett. Másodpercek leforgása alatt két szélsőbekkünk, előbb Bényei, később Ferenczi tornáztatta meg Hegedűst, a Puskás kapusa pechünkre mindkétszer helyén volt.
Érett a vezető találat, s fölényünkön felbuzdulva Herczeg András változtatásra szánta el magát: a sokat kapó, ennek ellenére lelkesen focizó Kusnyír helyén Takács Tamás folytatta, beállását követően rögtön helyzetbe került, ám próbálkozása a védőkben halt el.
Később aztán fejelt, beadott, majd lőtt, a 82. percben pedig egy beadásról maradt le hajszállal. Helyzete éppenséggel a vendégeknek is volt, ám miután mentettünk, négy a három ellen vezethettünk volna ígéretes kontrát, amennyiben Varga nem rúgja el a labdát teljesen feleslegesen. Takács sokadik helyzetét sem tudta gólra váltani, s hiába az utolsó percek intenzív hazai rohamai, csapatunk nem tudta megszerezni a győztes találatot.
Matematikai esélyünk ezzel együtt még maradt a dobogós hely és a nemzetközi kupaindulás megszerzésére.
Az utolsó fordulóban Újpestre látogat majd a DVSC.
T.S.
