Fotó: Szabó Miklós/NSO
Nem kezdhetjük mással, mint az év talán legnagyobb globális sporteseményével, amelyet hazánkban rendeztek és több debreceni sportoló is főszereplőként élhette át. Természetesen a budapesti atlétikai világbajnokságról van szó, amely a szervezés szempontjából is jó hírét vitte az országnak, de ami számunkra debreceniként még fontosabb, a DSI sportolói megkapták az oly régóta megérdemelt figyelmet. Mert persze, aki egy kicsit is érdeklődik a sport iránt, ismeri Kozák Lucát, de végre már nemcsak mi tudjuk, hogy Kerekes Gréta mosolya és utánozhatatlan hangulatú interjúi jobb hellyé teszik a világot, vagy éppen, hogy Klekner Hanga szépen-csendben egyre közelebb kerül egy világbajnoki vagy olimpiai döntőhöz. De büszkék lehetünk Szilágyi Rékára és Török Gergelyre is, akik felfoghatatlan mennyiségű és minőségű munkát tettek bele dobásukba, ugrásukba, hogy méltóképpen képviseljék hazánkat. A száraz eredményeket portálunk olvasói már biztosan ismerik: Kozák 100 gáton az elődöntőbe jutott, onnan viszont már nem volt tovább: bár az országos csúcsjavítás sem ért volna döntőt, azért jó lett volna ezt a vb előtt megálmodott célt elérni. A magyar klasszis négy századdal elmaradt a hazai, egyébként szintén általa tartott rekordtól. Kerekes Grétának ugyanebben a számban nem sikerült az előfutamból tovább kerülni, de inkább amiatt lehettünk némiképp csalódottak, hogy az egyéni csúcsától is jelentősen elmaradt. De ha nem is mindenért, azért majdnem mindenért kárpótolta őt és minket is a 4×100-as váltóval megfutott országos csúcs, amely nem ért döntőbe jutást, de Gréti Takács Boglárkával, Csóti Jusztinával és Kocsis Anna Lucával alkotott kvartettje – kiegészülve az ominózus közös éneklésükkel – elnyerte a közönség szeretetét. A rúdugró Klekner Hanga is megdobbantotta a magyar szíveket, amikor pályafutása eddigi legjobb eredményét elérve nem verte le a 4,5 méteren lévő lécet. Még 10 centi hiányzik a magyar rekordhoz (és ezúttal a döntőbe jutáshoz is ez a 4,60 kellett volna), de ne lepődjünk meg, ha a még mindig csak 23 éves DSI-s lány akár már a közeljövőben az elitbe kerül majd, mert fejlődése egyelőre töretlen, és ezúttal is bizonyította, hogy igazi versenyző alkat, akire a nagy tét, a kiemelt figyelem pozitívan hat. Talán éppen ez a személyiségjegy hiányzott Szilágyi Rékából és Török Gergelyből, akik egyéni legjobbjuktól elmaradva búcsúztak a selejtezőben, de a hazai közönség előtti szereplés élményéből bizonyosan sokáig merítenek majd erőt.
Szerencsére az atlétikai vb mellett is volt mit nézni, volt kiért drukkolni, nem is akárhogy. A Loki az idétlen nevű, de meglepően népszerű, a kontinens topbajnokságaiban szereplő csapatai számára is motiváló Európa Konferencia Liga selejtezőjében szerepelt. Az első párharcot az Alashkert ellen vívta Srdjan Blagojevic csapata, és a két meccset éppen kettévágta a hóforduló, így akkor még csak bizakodtunk, hogy az örmények nem tudnak fordítani a visszavágón. Hát, végső soron jól bizakodtunk, mert bár az Alashkert már 2-0-ra is vezetett, Dzsudzsák gólja a sírból hozta vissza az együttest, majd a 2×15 perces hosszabbítás során volt itt minden: kiállítás, gólvonalon elügyetlenkedett ziccer, kimaradt debreceni helyzetek sokasága, indokolatlanul hosszú ideig fetrengő vendégjátékosok, majd a tizenegyespárbaj. A thriller hőse Megyeri Balázs volt, a kapus két lövést is hárított, így meglett a továbbjutás. Mivel közben a bajnokságban is szépen és eredményesen játszott a csapat, és biztató 0-0-s döntetlent ért el a Rapid Wien vendégeként, a bécsiek elleni hazai visszavágó előtt kitört a futball-láz Debrecenben. Régen látott tömeg, több mint 16 ezer ember volt kíváncsi a visszavágóra, a realitás azonban övön alul ütött. A zöld-fehérek 5-0-val búcsúztatták a mieinket, és bár egy nagyon szép kaland ért véget, ráadásul a kiütés ellenére a játékosok hozzáállását egy rossz szó sem érhette, amit a szurkolók is értékeltek, azért fájó volt így kiesni. Összességében nem mondhatjuk, hogy a hazai pontvadászat kárára ment volna a nemzetközi kupaszereplés, hiszen három augusztusi meccsén 6 pontot szerzett a Loki, és bár a Zalaegerszeg és a Kisvárda legyőzését követően becsúszott egy MTK elleni vereség, azóta sikerült javítani a Kecskemét ellen. (Igaz, ez már szeptemberi meccs volt, így ezzel az információval kicsit csaltam, bővebben majd egy hónap múlva.)
Bár augusztus még a legtöbb sportágban az alapozásé, azért a város másik büszkeségének számító csapatra, a DVSC Schaeffler női kézilabdázóira már ekkor is érdemes figyelni. Szilágyi Zoltán együttese összességében jónak mondható eredményekkel zárta a felkészülést, és időközben az első tétmeccsét is megnyerte, noha már ez a meccs is szeptemberre esett, említsük meg, hogy a szezonnyitón Székesfehérváron sikerült magabiztosan diadalmaskodni. Csak így tovább, és már várjuk a Bajnokok Ligája-szereplés kezdetét is.
Elkezdődött a férfi futsal NB I, ahol a DEAC-nak szoríthatunk. Tóth Attiláék ebben a sportágban meghökkentő módon három döntetlennel kezdték az idényt, Maglódon és itthon az Újpest ellen 3-3-at játszottak, Berettyóújfaluban pedig 4-4-gyel ért véget a fordulatos mérkőzés. Szeptember első napján (ez ma egy ilyen összefoglaló…) megszakadt a sorminta, de sajnos nem a jó irányba: a Kecskemét elvitte a három pontot a DESOK-ból. Van még sok idő összeállni, de nem lesz könnyű éve a csapatnak, ha ismét a felsőházba akar jutni. Márpedig nyilvánvalóan ez a cél.
Végezetül mindenképpen említsük meg a város egyik legnépszerűbb sportágának ikonikus versenyét: a salakmotoros Debrecen Nagydíj idén is több ezer nézőt vonzott. Bár magyar versenyzőnek hosszú évek óta nincs reális esélye a legjobbakkal felvenni a versenyt, mindez sokat elárul az augusztus 20-i viadal színvonaláról is. Idén (is) Niels Kristian Iversen győzött, de ahogy kollégám tudósításában fogalmazott: „Tőlünk jutott elismerés a szervezőknek is. Most minden összejött, jó idő, kitűnő vaspapucsosok, zsúfolt ház. Ahogy egy ilyen küzdelemhez illik. A SpeedWolf név ezek után nemcsak gyorsaságot jelent a farkasok között, de minőséget is!”
Horváth Zoltán
