Elvétve kerülnek reflektorfénybe mindazok, akik a sportban a háttérben dolgoznak. Pedig nélkülük nem lenne zavartalan az egyesületek, vagy azon belül a szakosztályok működése. Gazdasági vezetőként mi tartozik a feladataid közé?
Alapvetően egy összetett feladatról beszélhetünk. A felnőtt csapat költségvetésének egyik pillérjét a TAO források adják, másik részét a szponzori-, reklám-, és egyéb bevételek és támogatások. A TAO támogatást részleteiben ügyvezető asszonnyal egyeztetve, Beregszászi Fannival készítjük elő és tervezzük meg. Ezen forrásból kizárólag a stáb személyi jellegű ráfordításait, illetve tárgyi eszköz beszerzéseket tudjuk finanszírozni. A költségvetés bevételi oldalának másik részét az egyetemi vezetéssel egyeztetve tudjuk megtervezni, ezt követően térünk rá a kiadási oldalra. A forrásokat legjavának „előteremtése” nem hozzám kapcsolódik, az én feladatom, hogy a rendelkezésre álló források a célnak, szakmai elvárásoknak és a költségvetési tervnek megfelelően, és nagyon fontos hogy szabályszerűen történjen. Az Egyetem, a klub, illetve a szakosztály vezetése a szakmai stábbal közösen határozzák meg a célokat, az én felelősségem hogy a rendelkezésre álló források ezen céloknak megfelelően a leghatékonyabban kerüljenek felhasználásra. A kiadási oldal magját a játékosok és a stábtagok bérköltségei adják, a többi költségtényező évről-évre minimális változással tervezhető, kalkulálható, a folyamatos felhasználás koordinálása a legfőbb feladat. Fontos, hogy csak olyat tervezzünk, melyet finanszírozni is tudunk, tehát addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér.
Mennyire nehéz előteremteni azt a pénzt, ami a működéshez szükséges?
Sajnos egyre nehezebb, az elmúlt időszak gazdasági hatásai még ma is érezhetőek, ami biztos pont, az az egyetemi támogatás. Ráadásul a költségvetés elkészítésénél egy biztonsági tényezővel is számolnunk kell, ha bármi váratlan következne be, ne legyen baj. Az egyetem, a DEAC és a kosárlabdaszakosztály vezetése mindet megtesz azért, hogy biztosítsa a megfelelő anyagi körülményeket, melyek szükségesek a zavartalan működéshez.
Gazdasági vezető és kosárlabda. Mi a kapocs?
Fiatalon szerettem be a kosárlabdába, az alapokat a Ziccer Tigriseknél, majd a sportiskolánál tanultam, innen kerültem a DEAC U18-as, később pedig az U20-as csapatához. A sport már gyermekkorom óta életem szerves része, sok sportágat kipróbáltam, úsztam, fociztam, pingpongoztam, de a közeg sehol nem fogott meg. Ezért is tértem át a Vörösmarty Mihály Általános Iskolában a kosárlabdára, de soha nem voltak profi ambícióim, bevallom őszintén, nem is volt meg bennem a potenciál. Hobbi szinten ma is kosarazok, többek között Becsky Pistivel, Berényi Sanyival – ahogy, mi viccesen mondani szoktuk – az U47-es Cívis csapatban a megyei bajnokságban. Miután megkezdtem egyetemi tanulmányaimat pénzügy és számvitel alapszakon, az ügyvezető asszony invitálását elfogadva, elkezdtem dolgozni a klubnál, ennek pedig már tíz éve. Úgy vélem, jó döntést hoztam, nagyon szeretem a munkámat.
Kosárlabdát értő emberként, hogy látod a DEAC idei szereplését?
Szerintem az idei szezon a legizgalmasabb, legkiegyensúlyozottabb – az eredményeket, illetve a csapatok jelenlegi helyezéseit tekintve – leszámítva a Falcot és az Albát, mely gárdák felfelé lógnak ki a mezőnyből. A másik 12 csapat közel azonos játékerőt képvisel, ha a táblázatra nézünk, azt láthatjuk, a 3. helyezett közelebb áll az utolsóhoz, mint a két élen álló alakulathoz. A DEAC kapcsán úgy vélem, összességében jó amit látunk, bár a hektikusság továbbra is jellemez minket. Van, hogy rosszul kezdünk egy-egy mérkőzést, de a csapat erejét mutatja, hogy többször is fel tudtunk állni és fordítani. Ha a top négyben az éremért játszhatnánk, az már kiemelkedő eredmény lenne, de ha az 5-6. hely egyikén végzünk, én már elégedett lennék.
Az egyetemi gárdára jellemző, hogy nagyban támaszkodik saját utánpótlására…
Fiatal játékosainkban nagy potenciál rejlik, hogy csak néhányat említsek: Neuwirth Bence, Czermann Patrik, Hőgye Patrik, Ságodi Róbert, Várszegi Ádám, de még sorolhatnám a neveket. Bízom abban, az elkövetkező egy-két évben lesz saját nevelésű Polyák Lászlónk. Azon dolgozunk kollégáimmal az akadémiánál, hogy minél több játékost integráljunk a felnőtt csapatba. Azok a fiatalok, akik nálunk nevelkednek, az egyetemi értékrendet képviselik, elhivatottabbak, mint néhány légiós, gyorsan hozzá teszem, tisztelet a kivételnek.
Mennyire nehéz ma megnyerni a gyerekeket a kosárlabdának?
Egy-egy debreceni rendezésű világverseny után tucatjával érkeznek hozzánk a gyerekek, de ettől függetlenül tudatosan építjük a bázisunkat. Nem csak azon fiatalok számára teremtjük meg a sportolási lehetőséget, akik versenyszerűen, később profi szinten szeretnének kosarazni, hanem azoknak is, szabadidősportként akarnak játszani. Kiemelt figyelmet fordítunk a toborzásra, járjuk az általános iskolákat, a kiválasztás mellett azonban az is cél, hogy a gyerekeket rávegyük a rendszeres mozgásra. A sport mellett a tanulás is fontos, e téren is minden segítséget megadunk a fiataloknak, a középiskola elvégzése után a Debreceni Egyetemen egyéni tanrend szerint folytathatják tanulmányaikat.
A DEAC szellemiségét mennyire vallják magukénak az akadémia növendékei?
Hazudnék, ha most azt mondanám, százszázalékban, de bátran mondhatom, igyekeznek betartani azokat a normákat, amiket elvárunk tőlük, igazodva a DEAC szellemiségéhez. Fiatalokról, kamasz srácokról beszélünk,így egy-egy csíntalanság előfordul, de ez belefér. Méltóképpen képviselik az Egyetemet, illetve a DEAC-ot.
Minden mérkőzésen ott vagy. A vezető vagy a szurkoló ül a lelátón?
A bajnokikon átvedlek szurkolóvá, bár próbálom magam visszafogni, de nem tudom ülve nézni a mérkőzéseket, időnként elragad a hév, egy-egy kulcsszituációnál mozdul a kezem. Baráti társasággal, a palánk mellől követem az eseményeket, akik tudják, ha nagyszünetben kimegyek a csarnokból, akkor ideges vagyok. Ilyenkor a pálya bejárata mellől nézem tovább a meccset. Nagyon boldog vagyok, ha nyerünk, a vereségeket pedig kudarcként élem meg.
A kosárlabdán kívül milyen sportágakat követsz még?
Időnként ott ülök az NB III-as focicsapatunk mérkőzésein a lelátón, e mellett, miután Faragó Ádám visszatért, a futsalt is követem, de jégkorongozóink eredményeit is figyelemmel kísérem. A TV-ben megnézem a DVSC és a magyar válogatott meccseit. Nemzetközi fociban a Barcelonának szurkolok, Ronaldinho révén szerettem meg a katalán gárdát, de a mai csapat már nem az, ami régen volt. Egyébként kevés idő jut más sportágakra, ugyanis otthon még nem ér véget a napi munkám, hiszen az akadémiai csapatok idegenbeli mérkőzéseit nézem. A barátnőm ebbe csöppent bele, de megszerette a kosárlabdát, már ő is sokszor ott ül a lelátón.
Debrecen ma már a 3×3-as kosárlabda fellegvára, rangos világversenyeket rendez évről évre a cívisváros. Véleményed szerint ez minek köszönhető?
A korábbi világversenyeket igen magas színvonalon rendeztük meg, csak pozitív visszajelzések jöttek a nemzetközi és a hazai szövetség, illetve a résztvevő csapatok részéről. Olyan emberek dolgoznak ezeken az eseményeken, akik élnek-halnak ezért a szép sportágért, elhivatottak a kosárlabda iránt. Mindezek mellett egyedi a környezet, hiszen a Kossuth téren, a Nagy templom előtt épített pályán zajlanak a meccsek.
Tavaly egy NBA legendával találkozhattál…
Egy Nowitzki szintű játékos érkezésére mindenki felkapja a fejét, azok is, akik nem követik az amerikai bajnokság mérkőzéseit. Nagy megtiszteltetés és felejthetetlen élmény volt számomra, hogy az NBA legendájával beszélgethettem, és készíthettem vele egy közös fotót.
Elégedett vagy?
Soha nem lehetek elégedett, minden nap azért dolgozok, hogy a debreceni kosárlabda minél jobb legyen. Fontos hogy én is fejlődjek, bővítsem a tudásomat, ezért is szeretném megszerezni az egyetemen a PHD fokozatot. Azon szerencsések közé tartozok, akik szeretik a munkájukat, ami számomra hivatás, tagja lehetek egy kiváló közösségnek.
Z.T.