Vivaldi Négy évszak című műve a mai Magyarországon aligha állná meg a helyét, hisz dacára annak, hogy a május még a tavaszi hónapokat gyarapítja, nyári hőség fogadta a csapatokat.
Herczeg András ezúttal a Nagy-Filip, Szatmári, Kinyik, Barna-Sós, Kusnyír, Tőzsér, Jovanovic, Varga-Tabakovic összetételű együttesnek szavazott bizalmat.
Rögtön az első percben Sós Bence lépett ki gólhelyzetben, Tamás Márk szabálytalankodott, villant is a piros lap, így emberelőnyben folytathattuk a meccset! Ennek megfelelően az első nagy helyzeteket a debreceniek könyvelhették el: Tőzsér beívelését követően Tabakovic fejelt kapu mellé, majd Sós lépett ki a leshatáron, talán túl is azon, ám beadása elsuhant Tabakovic előtt. Bő perccel később Varga precíz szöglete már megtalálta középen helyezkedő centerünket, aki könnyedén a hálóba fejelt. 1-0!
A kiesés elől menekülő vendégek azonban nem adhatták fel, próbáltak építkezni, és néhol kifejezetten tetszetősen tették, még akkor is, ha mindez gyors hazai ellencsapások lehetőségével kecsegtetett. Mieink nem játszottak nagy tempóban, összjátékuk pontatlan és akadozó volt, ezzel együtt sikerült ígéretes lehetőségig jutni: Varga ugratta ki Sóst, aki védőjétől szorongatva lőtt, ám Rados látványos vetődéssel hárítani tudott. Nem sokkal később már a másik oldalon, Nagy Sándortól volt szükség hasonló mozdulatra, miután Ioannidis pörgetett kapura technikásan. Az első félóra végéhez érve aztán komoly hazai fegyelmezetlenség következett: Filip iramodott meg az ellenfél térfelén, ám szerelték, s egy gyors indítás után könnyedén kerültek létszámfölénybe a vendégek, szerencsénkre próbálkozásuk a kapufán csattant.
A 33. percben újfent az előremerészkedő Filip játszott főszerepet, mi több, bántóan nagy gólhelyzetben találta őt Tőzsér szabadrúgása, de talán maga sem tudta, mit akar kezdeni a labdával, így elvétette a lehetőséget.
Akadozott a gépezet, és mikor már úgy tűnt, nem látunk futballra emlékeztető jeleneteket a játékrész hátralévő részében, ifjú tehetségünk, Kusnyír Erik villant nagyot, sarokkal lekészített labdáját Tabakovic gurította a jobb alsóba, így kétgólos fórral térhetett pihenőre Herczeg András gárdája.
A második felvonás kezdete kísértetiesen hasonlított az elsőhöz: Sós lépett ki ismét, ám ezúttal nem bántották, gyengécske befejezése nem okozott problémát Radosnak.
Tabakovic helyén Takács folytatta. A játék élénkült, s az első nagy ziccert Varga hibázta el, miután Tőzsér labdájával kilépve nem a középen feltűnő társakat, hanem a kaput célozta meg. Rados könnyedén védett, ám Sós remek lövésénél már ő is tehetetlen volt, pechünkre ifjú támadónk lövése a kapufán landolt, Varga ismétlése pedig jócskán elszállt a ketrec fölött.
A DTVK a folytatásban is előszeretettel nyílt ki, ám nem tudtunk mit kezdeni a felszabaduló területekkel: ennek orvoslására lehetőséghez jutott a hétközben gólt szerző Tisza, valamint visszatért a pályára a sérülése előtt kirobbanó formában futballozó Könyves Norbert is. Ám gólt a miskolciak szereztek, persze azt nem lehet tagadni, hogy Bacsa Patrik majd’ kétévnyi gólcsendjének megtöréséhez Szatmári határozatlansága is kellett.
A hátralévő bő negyedóra ezáltal nyílttá vált, ám hiába várt újabb hazai gólt a debreceni közönség, nem igazán tudtuk kihasználni, hogy az egyébként tisztességesen küzdő miskolci csapat fokozatosan fáradt, és erőfeszítései dacára egyre több hibával futballozott.
Megvan az első tavaszi siker hazai pályán, mellyel továbbra is minden esélyünk megvan a harmadik hely megszerzésére.
OTP Bank Liga, 30. forduló
DVSC-Diósgyőr 2–1 (2-0)
Nagyerdei Stadion, 3383 néző. Vezette: Farkas (Albert, Theodoros)
DVSC: Nagy S. – Filip, Kinyik, Szatmári, Barna – Jovanovic, Kusnyír (Könyves, 70.), Tőszér, Varga K. – Sós (Tisza, 65.), Tabakovic (Takács, 49.)
Diósgyőr: Rados – Nagy T., Karan, Tamás, Forgács – Hasani (Vela, 56.), Kocsis, Ugrai, Busai, Varga J. (Ternován, 61.) – Ioannidis (Bacsa, 72.)
Gól: 1-0 Tabakovic (13.), 2-0 Tabakovic (41.), 2-1 Bacsa (73.)
Sárga lap: Ugrai (36.), Kinyik (52.), Kusnyír (56.), Barna (65.), Filip (87.)
Kiállítva: Tamás (1.
T.S.
