Máté Péter mindössze tizennyolc esztendős volt, amikor bemutatkozhatott az élvonalban, majd öt bajnokságot, öt Magyar Kupát és négy Szuperkupát nyert a DVSC védelmének oszlopos tagjaként. A debreceni futball egyik emblematikus alakja tavaly akasztotta szögre stoplisát, a jelenlegi szezonban pedig már másodedzőként dolgozik a DEAC sikeréért.
„Tudni kell elengedni bizonyos dolgokat, a harmincötödik életévembe lépve úgy éreztem, megérett a visszavonulásom – tekintett vissza döntésére a korábbi kiváló középhátvéd. – A számomra szükséges adrenalint másodedzőként is megkapom, hiszen a versenyszellem a mai napig dolgozik bennem, szeretném átadni az évek során megszerzett tapasztalatomat a fiataloknak, hogy együtt szép sikereket érjünk el. Kondás Elemérrel és Schőn Lászlóval is sikerült megtalálnom a közös hangot, kiváló szakemberekről van szó, akik a támadófutballt részesítik előnyben. Érzésem szerint a jelenlegi keret tökéletesen illeszkedik ehhez a játékfilozófiához, a mérkőzéseken mindenki kiveszi a részét a védekezésből és a támadásból egyaránt. Jómagam a belső védőknek tudok a legtöbbet segíteni, de természetesen minden játékosnak igyekszem hasznos tanácsokat adni, s mivel különösen érdekel a sport mentális háttere, gyakran szoktam beszélgetni a futballistákkal. Érzésem szerint a pályán sok minden fejben dől el, így később örömmel dolgoznék sportcoachként, illetve a tavaly megszerzett sportmenedzseri diplomámat is szívesen kamatoztatnám, de a jelenlegi szerepkörömben is nagyon jól érzem magam.”
A DEAC harmadosztályú együttese jelenleg vezeti a Keleti csoport mezőnyét, ám a koronavírus-pandémia okán kérdésessé vált a folytatás.
„Úgy indultunk neki a szezonnak, hogy szeretnénk fejlődni, előrelépni, s úgy érzem, ez minden tekintetben sikerült – hangsúlyozta Máté Péter. – Természetesen nagyon hiányoznak a közös edzések, de jelenleg az egészség a legfontosabb, a srácok pedig keményen, kitartóan dolgoznak, a körülmények ellenére motiváltan készülnek az esetleges folytatásra. Több forgatókönyvről is hallani a jövőt illetően, ám szerencsére az első helyen ért minket a kényszerszünet, így nyugodtan várhatjuk a szövetség döntését. Megítélésem szerint az edzésmunkánk közelít az élvonalbeli nívóhoz, az egyetem és a klub pedig minden támogatást megad számunkra, kifogástalan körülmények között dolgozhatunk, így szép sikerek várhatnak ránk a közeljövőben.”
