Ha minden igaz, úszóként kezdődött a karriered.
Igen, hét évig úsztam, de egyre monotonabbá vált, így sportágat váltottam. Vízilabdában az első edzőm Éder Zsolt volt, aki mondta, van tehetségem a pólóhoz. Szerencsére folyamatosan lépkedtem előre, fél év után már meccsen is bizonyíthattam. Az edzések hatására magamon is éreztem a fejlődést, ez pedig motivált, hiszen láttam, van értelme a kemény munkának. Nyilván akadtak olykor hullámvölgyek, de ezekből a szüleim vagy a trénereim segítségével hamar kilábaltam.
Úgy tudom, a családodban a sport fontos szerepet tölt be.
Valóban, édesapám focizott, az NB II-ig jutott el, ám egy sajnálatos sérülés miatt befejezte a labdarúgást. Egyébként nem örököltem tőle a tehetségét, nálam rosszabb focista talán nincs is (mondta mosolyogva – a szerk.). Édesanyám atletizált, míg a nővérem sokáig tornázott.
Már 14 évesen bemutatkoztál az ob I-ben. Hogyan tudnád feleleveníteni a debütálásodat?
Az Ybl együttesével csaptunk össze 2014-ben. A meccs napján tudtam meg, hogy bekerültem a keretbe. Először édesapámnak szóltak, ő tudatta velem az örömhírt, euforikus érzés kerített a hatalmába. Már a bemutatás is életre szóló élményként marad meg. Természetesen kicsit izgultam, de ez a találkozó alatt átalakult adrenalinná, és csak a feladataimra koncentráltam.
Azóta már többször is bizonyítottál a bajnokságban. Melyik meccsek sikerültek a legjobban?
Két összecsapást tudnék kiemelni. Az egyik az Újpest elleni ütközet, amikor megszereztem az első találatomat. Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy hatalmas gólt lőttem, örömmel fogadtam a gratulációkat. Ilyenkor a vízilabdázóknál az a szokás, hogy meg kell vendégelni a csapattársakat. Anyukámmal két nagy tálca süteményt vittünk be, kicsit el is számoltuk magunkat, hiszen bőven maradt a krémesből. Az előző szezonban a Péccsel csatáztunk a 11. helyért, a párharc utolsó felvonása során végig jó teljesítményt nyújtottam, a produkciómat pedig góllal koronáztam meg, erről a meccsről is kellemes emlékeim vannak.
Az edzőid közül kinek köszönhetsz a legtöbbet?
Miroslav Bajin egy remek szakember, akitől a mai napig hasznos dolgokat tanulok. Jellemző rá a szerb mentalitás, vagyis még a falon is képes lenne átmenni, emellett kiváló pedagógiai érzékkel rendelkezik. Komlósi Péternek szintén hálával tartozom, hiszen ő kezdett el folyamatosan bevetni a felnőttek között, ennek köszönhetően fiatalon nagyon értékes tapasztalatokkal gazdagodtam.
A játékstílusodat hogyan jellemeznéd?
Több poszton is bevethető vagyok, de bekként tudok a legnagyobb hasznára lenni a csapatnak. A tisztább játékosok közé tartozom, ám ha a helyzet úgy kívánja, nem maradok adósa a centernek. Süveges Mátéval sokat beszélgetek a védekezésről, gyakran lát el hasznos tanácsokkal. Támadásban szeretnék előrelépni, például gólerősebbé akarok válni.
Van példaképed?
A szüleim fontos szerepet játszanak az életemben, látom, milyen keményen megdolgoztak a jelenleg betöltött pozíciójukért. Nagyon sokat segítenek nekem, megteremtik a stabil hátteret, ami elengedhetetlen. Apa egy-egy meccsre kiválóan be tud hergelni, emellett a hibákra is fel szokta hívni a figyelmemet. Anya inkább elfogult, ő csak dicsérni szokott. A pólósok közül Varga Dénes játékát szeretem nézni, Dumi egy igazi klasszis.
Az ifjúsági együttesnek te vagy a csapatkapitánya. Mennyire tetszik a vezérszerep?
Igyekszem a Bajinra jellemző mentalitást átadni a srácoknak, kíváncsiak is a véleményemre. A csapatkapitányi szerep önbizalmat ad, valamint még inkább sajátomnak érzem a gárdát. Kállay Márktól rengeteget tudok tanulni.
A szezon eddigi részével mennyire vagy megelégedve?
Vegyes érzések kavarognak bennem, hiszen az ifjúsági csapattal a bajnoki címről álmodoztunk, de úgy fest, ez nem jön össze. Számomra kiemelten fontos lett volna egy szép eredmény, hiszen ez az utolsó évem az utánpótlásban. A felnőttekkel bejutottunk a felsőházba, vagyis teljesítettük a célt, így elégedettek lehetünk.
Idén junior Európa-bajnokságot rendeznek. Látsz esélyt a keretbe kerülésre?
Igen, mivel többször részt vettem már a válogatott összetartásán. Az, hogy az ob I-ben is számítanak rám, szintén az én malmomra hajthatja a vizet. A nemzeti együttesnél is jó a hangulat, bárkivel lehet beszélgetni.
Milyen célokat tűztél magad elé a következő évekre?
Szeretnék stabil tagja lenni a felnőtt alakulatnak, valamint másik vágyam, hogy egyre jobb vízilabdázó legyen belőlem.
Hamarosan az iskolában is komoly próbatétel vár rád. Mennyire tartasz az érettségitől?
Hazudnék, ha azt mondanám, nem izgulok, egészséges drukk van bennem.
Jelenleg a Csokonai Gimnázium diákja vagy, szeretnél továbbtanulni?
Beadtam a jelentkezésemet a Debreceni Egyetemre, ha minden jól megy, történelem és testnevelés szakos tanár leszek. Anyukám és nagymamám is pedagógus, így tőlük örökölhettem az oktatás szeretetét. Ismerőseim szerint jól magyarázok, szeretem a gyerekeket, és próbálok a diákokkal jó viszonyt kialakítani, amik egyaránt hasznosak ebben a szakmában.
A vízilabda mellett mennyire tudsz időt szakítani a tanulásra?
Nehéz összeegyeztetni a kettőt, korábban mindig megtaláltam az arany középutat, erre törekszek most is. Szerencsére a legtöbb tanárom megértő, amiben tudnak, igyekeznek segíteni.
B.Á.
Fotók: Nagy Anita
