Az előző hétvégén Debrecen adott otthont az egyéni magyar bajnokság első fordulójának.
A verseny lebonyolításával kapcsolatban semmilyen problémáról nem tudok beszámolni, a bírók lelkiismeretesen tették a dolgukat. A pálya tökéletes állapotban volt, a srácok pedig kemény küzdelmet folytattak egymással, de a sportszerűség határain belül maradtak, és figyeltek egymás testi épségére. Ez a mentalitás boldoggá tett, hiszen az előző években gyakran láthattunk olyan kockázatos manővereket, amelyek bukással végződtek.
Mikor lesz a következő megmérettetés a cívisvárosban?
Reményeink szerint április 28-án az Európa-bajnoki elődöntőt rendezhetjük meg, de konkrétumot még nem tudok mondani, hiszen Nagyhalász is érdeklődik az esemény iránt. Ez a viadal komoly jelentőséggel bír, hiszen 12 országból érkezhetnek versenyzők. A salakmotorosok egyébként szeretnek Debrecenben versenyezni, hiszen a pálya taktikus és nehéz, ennek ellenére lehetőségük van gyors tempót diktálni.
2013-ban lett a Debrecen Speedway SE elnöke. Hogyan értékelné az elmúlt éveket?
Nagyon sok gyerek próbálkozott, de kevés tartott ki a sportág mellett. Ez nem csak nálunk jelent gondot, az országban rajtunk kívül csak Gyulán találkozhatunk komolyabb salakmotoros élettel. Sokatmondó adat, hogy a tavalyi magyar bajnokságra 12 fő nevezett, közülük nyolcan debreceniek voltak. Jelenleg két-három tehetség bontogatja nálunk a szárnyait, ha kitartóak lesznek, lehet keresnivalójuk a sportágban. Sajnos akadnak nézeteltéréseink a Gázvezeték utcai stadionhoz közel lakókkal, mivel ők a nagy zaj miatt elégedetlenkednek.
A létesítményre komolyabb ráncfelvarrás is ráférne…
Tavaly a rajthely környékén a mosdókat felújítottuk, de az igazat megvallva komolyabb csodát nem várok, hiszen gyakorlatilag komolyabb támogatás hiányában, önerőből nem tudjuk megoldani a renoválást.
Hogyan került be a salakmotor vérkeringésébe?
14 évesen kezdődött a pályafutásom, amely körülbelül 5-6 évig tartott. Gyakorlatilag amint motorra ültem, egyből a sportág szerelmese lettem. A szüleim nyilván féltettek, de nem voltak teljesen tisztában azzal, hogy milyen veszélyekkel is jár ez a sportág. Nagyokat buktam, egyszer átmentek a fejemen, de szerencsére ezt is megúsztam. A kéztörésemet és a különböző zúzódásokat leszámítva a komolyabb sérülések elkerültek. A Hajdú Volán versenyzőjeként, munka mellett szerepeltem a különböző megmérettetéseken. Debrecenben ekkoriban nívós mezőny gyűlt össze, elég csak Tihanyi, Adorján vagy Bódi nevét megemlíteni. A karrieremben a kimagasló sikerek elmaradtak, de büszkeséggel tölt el, hogy ob II-et nyertem, valamint a Béke Barátság Kupa keretében külföldön is bizonyíthattam.
A Tabaka családban nem esett messze az alma a fájától, hiszen fiát is „megfertőzte a benzingőz”.
Józsi már nagyon fiatalon „be lett lökve a mélyvízbe”, nem sok versenyző mondhatja el magáról, hogy 18 évesen megnyerte Debrecen Város Nagydíját. Az elmúlt évek során Lengyelországban és Angliában is letette a névjegyét. Természetesen szoktunk beszélgetni a versenyekről, el szoktam mondani neki a véleményemet, de nagy okosságokat már nem tudok vele megosztani, hiszen külföldön komoly tapasztalatokra tett szert. Józsi megszerezte az edzői képesítést, így nem csak versenyez, hanem a fiatalokkal is foglalkozik, hatalmas szerepe van a helyi utánpótlás nevelésben.
Mit jelent önnek a salakmotorozás?
Az évek alatt rengeteg örömteli pillanatban volt részem, de az utóbbi időben a komoly viszályok nem a sportág érdekeit szolgálják. Ha nem javul a helyzet záros határidőn belül, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy végleg elszakadok a salakmotorozástól.
B.Á.
