Mindkét csapat számára komoly tétje volt ennek a mérkőzésnek, A Loki a dobogóért harcol, a DVTK pedig a kiesést akarja elkerülni. Csapatunk jó előjelekkel várta a mérkőzést, utóbbi két találkozóját megnyerte, de viszont elég régen, legutóbb december másodikán sikerült hazai pályán győzni, akkor a Honvédot sikerült megverni. Hiányzók továbbra is nehezítették Bandi bácsi dolgát, hiszen az alapemberek közül hiányzott Bényei, Ferenczi, Bódi. Könyves már leülhetett a padra, de nem lehetett tudni, milyen állapotban van. Ráadásul a kiesőhelyen álló együttesek ellen sosem könnyű játszani, fogalmazhatunk úgy, ők az életükért játszanak.
A szokásos 4-4-2-es hadrendben álltunk fel, ami érdekesség volt, hogy a kupameccshez képest, Jovanovic helyet cserélt Filippel. A Honvéd ellen már bemutatkozó Kusnyír második NB-1-es mérkőzésére készülhetett. Úgy kezdtünk, ahogy hazai pályán játszó csapattól elvárható. Az azonnal látható volt, a Diósgyőr feltolta a védekezését, így mi mélységi indításokkal tudtunk mögéjük kerülni, egy ilyenből lett a kiállítás is az első percben. Meglepetésként hatott, hogy a baloldali szögletet nem Tőzsér, hanem Varga adta be, pontosan ívelt Tabakovichoz, aki fejjel megszerezte a vezetést. A DVTK főleg a pontrúgásaiban bízhatott, ebből lett első komoly helyzetük, de Nagy Sanyi bravúrral hárított. Véleményem szerint Filip nem nagyon találta a helyét, idegenül mozgott jobbvédő poszton, az ő labdavesztése után került helyzetbe ellenfelünk, szerencsére a kapufát találták el. De nyomás alatt tartottuk a Diósgyőrt, Kusnyír zseniális passzából Tabakovic harmadik mérkőzésén is duplázni tudott. Kusnyírral kapcsolatban megjegyezném, úgy játszott, mint aki sokadik bajnoki meccsén van már túl, szerintem nagy erőssége lesz a Lokinak.
Szünet után ott folytattuk, ahol az elsőt abbahagytuk, továbbra is mélységi indításokból veszélyeztettünk, vagy Rados védett, vagy a kapufa mentett, így harmadik gólunkat nem tudtuk megszerezni. Az utolsó félórában visszaesett a játékunk, az emberelőnyünket se tudtuk kihasználni, ráadásul a 73. percben Bacsa révén szépített a DVTK. Többen is hibáztak, de Szatmári és Nagy különösen. Szerintem kapusunk teljesen feleslegesen mozdult ki a kapuból. A gól után visszaálltunk, próbáltuk tartani az eredményt, igazán komoly helyzetet már nem tudott kidolgozni a borsodi együttes.
Nagyon fontos három pontot szereztünk, az már biztossá vált, kiesési gondunk nem lesz, ráadásul ott vagyunk a dobogó harmadik fokán. Véleményem szerint, Tőzsér, Varga, Kusnyír, Tabakovic, Sós voltak a csapat legjobbjai, a többiek kicsit kapkodóan játszottak. Gratulálok a csapatnak a győzelemhez.
