Rosszul kezdődött a mérkőzés, már a második percben megszerezték a vezetést a hazaiak, igaz, ehhez kellett némi szerencse is. A válasz is viszonylag hamar érkezett, Majornak sikerült egyenlítenie. Jól játszott Szabó János gárdája, egyenlő erők küzdelme folyt a pályán. Szünet után két góllal ellépett ugyan a Sárréti, de Major ismét betalált, ezzel visszahozta a debreceni reményeket. Sajnos a védelemből ketten is megsérültek, csere lehetőség viszont már nem marad, sérült lábbal is a pályán kellett maradniuk, ezt viszont kihasználták a hazaiak, további gólokat szereztek és a végén nagyarányú győzelmet arattak.
Sárréti – DSC-SI: 6:2 (1:1)
DSC-SI: Kalmár (Meszesán 58’), Zsombik, Major, Tóth M., Papp P., Virág (Szegvári 41’), Veres, Lengyel, Nyírkos (Cserős 58’), Rizán (Nagy Sz. 25’), Berki
Edző: Szabó János
Gólszerző: Major 11’, 70’
Szabó János: Ismét egy nagyarányú vereségbe szaladtunk bele, de ez nem tükrözi hűen a játék képét. Nem fociztak le minket a pályáról, végig egyenrangú partnerei voltunk ellenfelünknek, viszont a hajrára olyan téren elfogytunk, hogy védelmünkben ketten is sérülten játszottak és már nem tudtunk változtatni, akkor dőlt el a találkozó. A sárréti két gyors támadóját nem tudtuk tartani, sok gondot okoztak, de magában a játékban nem játszottunk alárendelt szerepet. Lehet, furcsán hangzik az eredmény tükrében, de háromesélyes volt a találkozó, az is benne volt a pakliban, hogy három ponttal térünk haza. Eredményileg nem, de játékban abszolút vállalható volt a mérkőzés. Alkatilag a legtöbb csapattal szemben hátrányban vagyunk, és ez ebben a korban még nagy különbség, van, amikor ezt tudjuk kompenzálni, most nem sikerült. A játékosok nagyon akartak, küzdöttek, próbáltak mindent megtenni a jó eredményért, nem tudom őket elmarasztalni.
