Fotó: Papp Attila
Az ESMTK a második, míg a DEAC a 11. helyről várta a mai mérkőzést, az esélyek a hazaiak mellett szóltak. Az első félórában nem látszódott a két csapat közti helyezésbeli különbség, a DEAC egyenrangú ellenfele volt a hazaiaknak. A 12. percben, egy gyors támadás végén, Spitzmüller 25 méterről vállalkozott lövésre, a labda pedig utat talált a jobb felső sarokba. Minden szépen alakult, de a 34. percben Nagy Zoli megkapta második sárgáját, így emberhátrányba került együttesünk. Sáfár László változtatott a szerkezeten, inkább a védekezésre helyeződött a hangsúly, amit a játékosok tökéletesen meg is oldottak. Ez nem ízlett a hazaiaknak, nem tudták megbontani védelmünket, egyszer sem tudtak mögénk kerülni, így átlövésekkel próbálkoztak, sikertelenül. Az egész csapat jó teljesítményt nyújtott, a fiúk hatalmas szívvel és elszántan futballoztak, a Jászberény után újabb élcsapatot sikerült legyőzniük.
Szép volt srácok!
NB-III 11. forduló
ESMTK – DEAC: 0:1 (0:1)
DEAC: Szabados, Kónya (Sidibe 68’), Nagy Z., Kerekes (Lénárt 75’), Spitzmüller, Máté, Katona, Bíró (Balogh 83’), Kiss L., Virág, Nagy R.
Edző: Sáfár László
Gólszerző: Spitzmüller 12’
Kiállítva: Nagy Z. 34’
Sáfár László: A kiállításig partiban voltunk ellenfelünkkel, gyorsan felépített támadásokkal próbálkoztunk, ebből született meg a győzelmet jelentő találatunk átlövésből. Rendben volt a játékunk, de jött a kiállítás, Kónyát visszavontuk jobbhátvéd pozícióba, szerkezetet váltottunk, átálltunk 4-4-1-re. Ellenfelünk igazán nagy helyzetet nem tudott kialakítani, két átlövési kísérletük volt, illetve megpattanó lövéseik jelentettek némi veszélyt a kapunkra, zárt, fegyelmezett védekezésünkkel nem tudtak mit kezdeni. Szünet után is ugyan ezzel a taktikával futballoztunk, de ismét kényszerből változtatni kellett, Kónya megsérült, Katona ment vissza a helyére. Mindhárom cserelehetőségünket kihasználtuk, mindenki nagyon jól szállt be a játékba. Próbálkoztunk kontrákkal, de óvatosak voltunk, nem nyíltunk ki hátul, általában hárman vitték végig ezeket a támadásokat, az egyikből majdnem újabb gólt szereztünk. Ebben a játékrészben sem talált fogást rajtunk ellenfelünk, játékuk kimerült az ívelgetésben, de fogadóképesek voltunk erre a stílusra. Egyetemi csapat lévén, fogalmazhatunk úgy, jelesre vizsgáztunk. A védekezést tökéletesen oldottuk meg, a csapatrészek nagyon jól működtek együtt, a kapuban Szabados jó teljesítményt nyújtott, jól irányította az előtte lévőket, mindenkinek helyén volt az esze és a lelke. Megszakadt az a sorozat, hogy hazai győzelem után idegenben vereséget szenvedünk, iskolai hasonlattal élve, megint „A” hét volt, bízok benne, ez a folytatásban is így marad.
