A kezdő sípszó elhangzása után azonnal magához ragadta a kezdeményezést Jankovics Sándor együttese, az történt a pályán amit ők akartak. A Sényő megszállta kapujának előterét, egy céljuk volt, minél kevesebb góllal megúszni a 90 percet. A nyomást nem bírták sokáig, még le sem telt az első negyedóra, már kétgólos hátrányba kerültek, amit még tizenkettő követett. A vendégeknek arra sem volt esélyük, hogy saját térfelükről kijöjjenek, hatalmas fölényben játszottak a sportiskolások.
Szép volt srácok!
DSC-SI – Sényő: 14:0 (5:0)
DSC-SI: Aranyi, Dihen (Kelemen 61’), Prokisch, Már (Varga 46’), Asztalos, Burai (Bacsa 60’), Nagy D. (Nagy I. 60’), Zubora (Magyar 62’), Nánási (Udvarhelyi 28’), Czapp, Szőke
Edző: Jankovics Sándor
Gólszerzők: Czapp 12’, 85’, Dihen 14’, Szőke 16’, 53’, 55’, Asztalos 20’, 31’, 45’, 48’, 56’, 62’, 80’, Kelemen 67’,
Jankovics Sándor: Többen sérülés miatt hiányoztak, ezért át kellett alakítani a csapatot, több fiatalabb játékosnak adtam lehetőséget, akik jó teljesítményt nyújtottak. Kissé idegesen kezdtünk, de a második gól után megnyugodtunk. Ellenfelünk teljesen behúzódott a kapuja elé, nem is jöttek kijjebb a mérkőzésen, szinte végig a térfelükön tartottuk a labdát. Próbáltuk minél többször megbontani a védelmüket, mögéjük kerülni, ami sikerült is, rengeteg helyzetet kidolgoztunk, sokat ki is hagytunk. Jóval nagyobb arányú győzelemre számítottam, akár 20-25 góllal is nyerhettünk volna, ezért van bennem hiányérzet. Fontos lett volna minél többször betalálni, mert a végelszámolásnál lehet, a gólkülönbség fog dönteni, de nem akarok telhetetlennek tűnni, a játékosok nagyon akartak, az utolsó percig mentek előre, minden dicséretet megérdemelnek.
