György István vezetőedző foglalta össze az idény legfontosabb történéseit és azokat az elveket, célkitűzéseket, melyeknek megfelelően a csapatot irányította.
Az idény előkészítése
„Augusztus első hetében napközis táborral indítottuk a jeges szezont. A reggel 8 órától este hatig tartó programok sorában a jeges és száraz edzések mellett elméleti órák, úszó- és ökölvívó edzések is helyet kaptak. Mindez jó lehetőséget kínált arra is, hogy az edzők jobban megismerjék a játékosokat és a srácok is közelebb kerüljenek egymáshoz. Az első hét tapasztalatai alapján állítottuk össze a későbbi A és C csapat keretét.”
A magyar bajnokság fő eseményei
„A bajnoki szezon a szeptember 8-9-én, Káposztásmegyeren megrendezett selejtezővel kezdődött el. A 10 résztvevő csapatot két ötös csoportra osztották, melyekből az első négy az A-csoportba került, míg az utolsó helyezettek a C-be. Mi ötven százalékosan teljesítettünk, két győzelemmel és két vereséggel bejutottunk az A-csoportba. Szeptember 22-én kezdtük meg az alapszakaszt, ahol 11 mérkőzést játszottunk és összesítésben a hetedik helyet szereztük meg. Így sajnos nem kerültünk be a felsőházba, csak a 7-12. helyezésért tudtunk megküzdeni. A középszakaszban 5 találkozóra került sor, a mérlegünk 3 győzelem és két vereség volt, utóbbiak közül az egyiket hosszabbítás után, a másikat rendes játékidőben szenvedtük el. Mivel nem sikerült elcsípni az első két hely egyikét, a helyosztókon csak a 9-18. helyért szállhattunk harcba. A helyosztók során valamennyi találkozónkat megnyertük, így végeredményben a 9. helyen fejeztük be a bajnokságot.”
A bajnoki mérkőzések értékelése
„A selejtezőben megilletődötten hokiztunk, a találkozókra erősen rányomta a bélyegét az idény elejei forma. Volt három meccsünk, amelyek nekem nagyon nem tetszettek, sem játékban, sem küzdőszellem terén nem azt nyújtotta a csapat, amit vártam. Az A-csoportba kerülést viszont sikerült kiharcolni, aminek nagyon örültünk és a későbbiekben bebizonyítottuk, hogy ott is volt a helyünk. Ennek eredményeképpen sikerült egy kiegyenlített alapszakaszt játszani.
Az alapszakaszban várakozáson felül teljesítettünk, az utolsó, Brassó elleni meccs kivételével, ahol szétestünk és nem úgy mentek a dolgok, ahogyan kellett volna. Nekem különösen az tetszett, hogy a 11 alapszakasz mérkőzésen sikerült 57 gólt szerezni. A lőtt gólok tekintetében az élmezőnyben végeztünk, de mivel sokat (48) is kaptunk, ez végső soron csak a 7. helyre volt elég. A magam részéről mindig is a támadó hokit favorizáltam, azt kértem a játékosaimtól, hogy játsszák ki mindazt, ami bennük van, nem baj, ha közben esetleg belehibáznak.
A végeredménnyel nyilván nem voltunk elégedettek, mivel azonban kölyök korosztályról beszélünk, esetünkben a mutatott játékot kell fontosabbnak tekinteni, bár több alkalommal is csak nüanszokon múlott a jobb eredmény elérése. A 2. és 4. helyen végzett csapatokat például legyőztük, így – bár nem sikerült kivívni a felsőházba jutást – teljes mértékben elégedett voltam a srácokkal. Az edzések során a technikai elemekre és a játékra helyeztük a fő hangsúlyt. A mérkőzéseken örömmel láttam azt, hogy sikerült a játékosokban rejlő kreativitást a felszínre hozni, nem sémákban gondolkodtak, hanem sokszor szemet gyönyörködtető akciókat vezettek a támadó zónában. Már a szezon előtt hangsúlyoztam a játékosok és a szülők előtt, hogy az eredményességet kicsit háttérbe szorítva a csapat formálása lesz a prioritás ebben az idényben. Jó volt látni, hogy játékosok valóban félretették az egyéni érdekeket és úgy dolgoztak, ahogyan azt a csapat érdeke megkövetelte.”
A 2019-20-as szezon előkészítése
„Úgy gondolom, hogy ez a korosztály a második serdülő évében érheti el a tudásának ténylegesen megfelelő eredményességi szintet, ami akár az 1-4. hely valamelyikének megszerzését is jelentheti. Ehhez nyilván szükség lesz arra is, hogy ugyanolyan keményen és alázattal dolgozzanak, ahogyan azt az elmúlt idényben tették. Edzőként nagyon jól éreztem magamat ebben a korosztályban, kiváló volt a srácok munkamorálja és pozitív energiákkal töltött el az is, ahogyan hónapról hónapra előre tudtunk lépni. Köszönet érte!”
