Csapatépítés és felkészülés
Két évvel ezelőtt, a klubvezetéssel egyetértésben visszatértünk a gyökerekhez, zömében helyi kötődésű, illetve hazai játékosokra építettük fel a csapatot. A második évben is ezt a filozófiát követtük, de vannak olyan posztok, amit nem lehet önerőből, illetve magyar játékosokkal betölteni, így külföldről kellett igazolnunk. A nyári felkészülés alatt, az egyéb feladatok mellett, fontos volt az érkező játékosok beépítése a csapatba, ami úgy gondolom, sikerült, Szécsi, Pávkovics, Haris, alapemberekké váltak, valamint Kusnyír is igazolta, nem véletlenül került az első keretbe. A légiósok közül Avdijajnak voltak jó momentumai, de sokat bajlódott sérülésekkel, tavasszal nem mindig tudtunk rá számítani. Cikos a sérült Bényei pótlására érkezett, jól mutatkozott be, de később Kusnyír, Kinyik, az időközben felépült Bényei jó teljesítményt nyújtottak jobbhátvéd pozícióban, így kevesebb lehetőséget kapott. Calvente két év kihagyás után érkezett hozzánk, bíztunk benne, sikerül újra felépíteni, hiszen egy kreatív, improvizatív játékos. A bajnoki nyitányon az ő góljával nyertünk, sajnos betegség, sérülés miatt nem tudta utolérni magát, így menet közben elköszöntünk tőle. Tabakovic sajnos sérülés miatt az egész évet kihagyta, nem sikerült felépülnie, játékra alkalmas állapotba kerülnie, ez azért volt nagy veszteség, mert egy gólerős támadó, aki az előző évben 12 gólt szerzett. Visszatérve a felkészüléshez, úgy gondolom, jól sikerült, amit elterveztünk, azt a munkát sikerült elvégeznünk.
Jó rajt a bajnokságban
Fontos volt a jó rajt, A Puskás otthonából sikerült elhoznunk a három pontot, a Mezőkövesd ellen hátrányból tudtunk egyenlíteni az utolsó percben, ami adott egy tartást a csapatnak. Legyőztük a DVTK-t, majd a Videoton „otthonában” is közel álltunk a győzelemhez, jól játszottunk a bajnoki címvédő ellen, sokáig vezettünk, az utolsó másodpercekben szerzett találattal mentettek egy pontot. Az MTK ellen megmutatták a játékosok, tudnak küzdeni, mentálisan erősek, kétgólos hátrányból felállva sikerült döntetlenre hoznunk a találkozót. Összességében jól kezdtük a bajnokságot, ötmeccses veretlenségi sorozattal nyitottunk.
Harmadik helyen zártuk az őszt
A folytatásban váltakozó sikerrel vívtuk meg a mérkőzéseket, ennek az is az oka, hogy kiegyenlített volt az idei bajnokság, nüanszokon múlt, kinek a javára dől el a találkozó, minimális különbségek voltak a csapatok között. Ez is közrejátszhatott abban, hogy hektikusan szerepeltünk. Két mérkőzést emelnék ki, a Honvéd elleni első félidő nem a terveink szerint alakult, a második játékrészben viszont feljavultunk, de sajnos pontot nem tudtunk szerezni. A diósgyőri találkozó nagy csalódás volt, enerváltan, tompán futballoztunk. Az őszi utolsó három mérkőzésen viszont jól teljesítettünk és a harmadik helyen fordultunk.
Téli felkészülés
A többi csapattal ellentétben, a téli felkészülésünk itthon zajlott, bár a Klub megteremtette annak lehetőségét, hogy külföldön edzőtáborozzunk, a szakmai stábbal egyetértésben úgy döntöttem, hogy maradunk. Ennek az volt az oka, hogy a tavaszi rajtig csak 28 nap állt rendelkezésre a felkészülésre és nem akartam utazgatással tölteni az időt, minden percet ki akartunk használni. Bár a havazás időnként megnehezítette a dolgunkat, komolyabb fennakadást nem okozott, azt a munkát, amit elterveztünk el tudtuk végezni. A klub filozófiájának megfelelően, több fiatal játékos az első csapattal kezdte meg a felkészülést, Zsóri, Pintér, Nikitscher, Szabó Árpi kerültek fel. Mindannyian jól dolgoztak, bizonyították, lehet rájuk számítani. A harmadik helyről vártuk a tavaszi rajtot, ugyan úgy, mint előző évben, de többször lenyilatkoztam, idén erősebbnek, markánsabbnak érzem a csapatot, bíztam benne, ezt a pozíciót meg tudjuk tartani a bajnokság végéig. Viszont azt is mondtam, fontos, hogy sérülések és eltiltások ne sújtsanak minket. Komoly riválisaink voltak, az Újpest, Honvéd, akkor még az MTK, sőt a Mezőkövesd is a bronzéremre pályázott, a dobogóról nüanszok fognak dönteni, ez be is igazolódott.
Tavaszi folytatás
Döntetlennel kezdtünk az Újpest ellen, majd vereséggel folytattuk a tavaszi szereplésünket. A kisvárdai vereség után mindenki bosszús volt, de azon a meccsen középpályáról többen hiányoztak, Csősz, Haris, Jovanovic nem léphetett pályára, Tőzsér is sérülten vállalta a játékot, ráadásul Bényei is megsérült, ez mind befolyásolta a teljesítményünket. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a Kisvárda komolyan megerősítette télen a keretét, teljesen más volt a csapat, mint ősszel, de mindezektől függetlenül csalódás volt számunkra az eredmény, gyengén játszottunk. A Ferencváros ellen egészen más arcát mutatta a gárda, már a mérkőzés elején megszerezhettük volna a vezetést, jól játszottunk, de egy hibát kihasznált a Fradi és hátrányba kerültünk, viszont sikerült fordítanunk. Nem is tudom, lehetett-e volna jobb forgatókönyvet írni, az utolsó pillanatban az élete első élvonalbeli találkozóján pályára lépő Zsóri Dani egy káprázatos góllal hálálta meg a bizalmat és megnyertük a mérkőzést. Úgy gondolom, velem együtt minden debreceni szurkoló extázisba került annál a találatnál.
Sorsdöntő mérkőzések a bajnokságban és menetelés a Magyar Kupában
Két vereség következett, de két meghatározó játékos, Bódi és Szécsi nem léphetett pályára, ennek ellenére a Paks meccs a kezünkben volt, vezettünk, de két komoly védekezési hibát követtünk el, csak magunkat okolhatjuk a vereségért, a Puskás ellen mindent megpróbáltunk, de sajnos nem sikerült pontot szereznünk. Utána viszont egy jó sorozatot produkáltunk, a Videoton elleni találkozót kivéve, hat meccsen nem szenvedtünk vereséget. A Fehérvárral szoros meccseket játszottunk, egy döntetlen és két egygólos verség volt ellenük a mérlegünk, de egyik találkozó után sem kellett szégyenkeznünk, mindhármon partiban voltunk velük. Ebben a szakaszban két sorsdöntő mérkőzést játszottunk, aminek nagy szerepe volt abban, hogy megszereztük a harmadik helyet, riválisainkkal, a Honvéddal és az Újpesttel döntetlenre tudtunk végezni, ráadásul úgy, hogy mindkétszer hátrányból mentettünk pontot. Itt kiemelném, hogy szombat szerda ritmusban játszottunk, hiszen a Magyar Kupában is meneteltünk, 14 nap alatt öt mérkőzésen léptünk pályára, míg ellenfeleink közül a DVTK, Újpest és a Haladás egy hétig tudott készülni ellenünk. A játékosok jól bírták a sorozatterhelést, jó teljesítményt nyújtottak, amiért külön elismerés illeti a fiúkat.
Bajnoki hajrá
A Kisvárda és a Ferencváros ellen vereséggel zártuk a 31. és a 32. fordulót, a Várda elleni ismét csalódást keltő eredmény volt, pedig az első félidőben nem volt semmi probléma, vezettünk, viszont elkövettünk két buta hibát, amikből gólokat kaptunk, ebből a hátrányból már nem tudtunk visszajönni a meccsbe. Az üllői úton úgy gondolom, legalább egy pontot megérdemeltünk volna, nagyon akart a csapat, több helyzetünk is volt, viszont hátrányba kerültünk, de sikerült egyenlítenünk. Jól játszottunk, de nem sikerült döntetlenre hoznunk a találkozót.
Katarzis
Az utolsó fordulóban saját kezünkben volt a sorsunk, győznünk kellett a Paks ellen, hogy a dobogón zárjuk a bajnokságot. Mindenki átérezte a mérkőzés súlyát, nagyon elszántak voltak a játékosok, arra kellett figyelni, ne pörögjenek túl. Magabiztosan, jól játszottunk, különösen az első félidőben nyújtottunk kiváló teljesítményt, teljesen megérdemelten nyertünk. A mérkőzés utáni ünneplés felejthetetlen emlék, de már a meccs közben is fantasztikus volt a hangulat a stadionban. A szurkolók nagyon sokat segítettek, mikor a Kisvárda elleni vereséget követően a „Veletek vagyunk” feliratú molinót kitették az öltözőbe, jelezve, a csapat mellett állnak, az rengeteg pluszt adott a játékosoknak. A szurkolóknak is nagy érdemük van abban, hogy sikerült megszereznünk a harmadik helyet.
Pozitívum és csalódás
A bajnokság egyik pozitívuma, hogy a csapat mindig egységes, szervezett játékot tudott nyújtani, mindig voltak olyan játékosok, akik pluszt tudtak hozzátenni a játékhoz, fontos találatokat szereztek. A fiúk mentálisan erősek voltak, meghálálták a bizalmat, megmutatták, van bennük kurázsi. Nagy dolognak tartom, hogy három játékos felhívta magára a szövetségi kapitány figyelmét és meghívták őket a magyar válogatott bő keretébe, ketten, Ferenczi és Pávkovics a szűkítés után is maradtak, azt viszont nagyon sajnálom, hogy Bódi Ádám kimaradt. Ami viszont csalódást keltett, a már említett Diósgyőr és két Kisvárda elleni mérkőzés.
Összegzés
Összességében elégedett vagyok, a bajnokságban jól és eredményesen szerepeltünk, a Magyar Kupában is tisztességgel helytálltunk, csak a döntőbejutásért maradtunk alul a Videotonnal szemben. Mindkét párharcban partiban voltunk velük, a visszavágón is a 60. percig méltó partnereik voltunk, de el kell ismerni, jelen pillanatban jobb csapat, a döntőben meg is nyerték végül a kupát.
Szeretném ismét megköszönni szurkolóink egész éves biztatását, hogy a csapat mellett álltak, úgy gondolom, szurkolók és a csapat ismét egymásra talált, remélem, ez így marad a jövőben is.
