Milyen érzések kavarognak benned? Sikerült már felfogni, hogy Európa-bajnok vagy?
Csodálatos, semmihez nem fogható, felemelő érzés, hogy megnyertük az Európa-bajnokságot, de még igazából nem tudom felfogni, kell még néhány nap, eljusson az agyamig, hogy mi vagyunk Európa legjobb csapata. Az pedig hab a tortán, hogy veretlenül nyertük meg a kontinensviadalt. Valahol egy ki nem mondott elvárás volt ez velünk szemben, de tudtuk, hogy képesek vagyunk rá, bíztunk magunkban és meg is csináltuk, bajnokok lettünk. Azt, amit a dobogó legfelső fokán állva éreztem, nem tudnám igazából leírni, nem találok rá megfelelő szavakat, azt át kell élni. Az egész csarnok nekünk tapsolt, még most is kiráz a hideg, mikor visszagondolok arra, hogy a mi tiszteletünkre játszották a magyar himnuszt, a lányokkal egymást túlharsogva énekeltük. Azt az érzést semmivel nem lehet összehasonlítani, nagyon büszke vagyok arra, hogy a csapat tagja lehettem. 
A csoportmeccseket magabiztosan nyertétek, a közép és elődöntőben voltak szorosabb mérkőzéseitek..
Ezen a szinten nincsenek már könnyű mérkőzések, minden egyes gólért, győzelemért keményen meg kell dolgozni, minden csapat ellen a lehető legjobban fel kellett készülni és 100%-os teljesítményt nyújtani. Úgy éreztem, a csoportküzdelmeket kicsit döcögősen kezdtük, de fokozatosan belelendültünk és nagyarányú győzelmeket arattunk, ami jót tett az önbizalmunknak. A középdöntőben tudtuk, hogy nem vár ránk könnyű találkozó a norvégok ellen. Volt velük szemben törleszteni valónk, hiszen az előző Európa-bajnokságon a döntőbekerülésért vereséget szenvedtünk tőlük, szerencsére most sikerült visszavágnunk. A románok elleni találkozó már ebben a korosztályban is presztízsnek számít, a mérkőzés előtt edzőnk, Vlagyimir Golovin mondta is, ez nem szabad, hogy ez teher legyen, úgy kell felfogni, mint a többi meccset. Összeszedetten kézilabdáztunk, úgy gondolom, jobban is akartunk a győzelmet, talán ez volt a titka a nagyarányú sikernek. Egyértelműen, az oroszok elleni elődöntő volt a legnehezebb, a kispadról úgy éreztem, mikor átvették a vezetést, kicsit megijedtünk. Sikerült rendeznünk a sorokat, a hajrában fordítani tudtunk és két gólos győzelmet arattunk.
Következett a döntő…
A döntő előtt nagyon sokat videóztunk, még Érden játszottunk egy felkészülési mérkőzést a hollandokkal, amit egy góllal megnyertünk, azt is alaposan kielemeztük, edzésen gyakoroltuk a taktikát, mondhatom, maximálisan felkészültünk. Edzőnk, a kezdés előtt azt kérte tőlünk az öltözőben, hogy ne izguljuk túl a mérkőzést, nyugodtan játszunk. Időnként bepillantottunk a csarnokba, láttuk, telt ház előtt fogunk játszani, be kell valljam, kicsit megilletődtem. Ez viszont egy hatalmas pluszt adott nekünk, ilyen közönség előtt nem lehetett rosszul játszani. Kívülről talán simának tűnt a találkozó, de belülről egyáltalán nem volt az, ugyan úgy meg kellett dolgoznunk ezért a győzelemért, mint a többiért. A második félidő utolsó harmadában állandóan az órát néztem, úgy az 53.-54. perc körül éreztem, már senki nem veheti el tőlünk az Európa-bajnoki aranyérmet, akkor már kezdtek gyűlni szememben a könnyek. Az első hely azt is jelenti, hogy már ott leszünk a jövő évi világbajnokságon, ahol majd szeretnénk hasonló jó teljesítményt produkálni.
Említetted, megilletődtél a telt ház láttán, pedig ehhez valamilyen szinten már hozzá vagy szokva…
Minden sportolónak hatalmas lökést ad, ha hazai pályán, telt ház előtt játszhat, versenyezhet. Értünk jöttek ki, nekünk szurkolnak, kimondhatatlan jó érzés, amikor 5500 néző minket biztat, fantasztikus hangulatot teremtve a csarnokban. A Hódosban én ezt már többször átéltem, hiszen a csapat meccsein nagyon sok szurkoló van a lelátón, ott is beleborzongok, mikor a fiúk rázendítenek.
Az aranyérem mellett még egy elismerést is bezsebeltél, a Norvégok ellen téged választottak a mérkőzés legjobbjának…
Ezen egy kicsit meg is lepődtem, bár éreztem, jól ment a védés, de nem számítottam rá, hogy engem választanak a legjobbnak, természetesen, nagyon örültem neki.
Saját teljesítményeddel mennyire vagy elégedett?
Az elején úgy éreztem, kicsit túlizgulom a meccseket, nem tudom, ennek mi lehetett az oka, még mindig vívódok e miatt magamban, bízok benne, megtalálom az okot. Úgy érzem, a norvégok elleni meccsen nyújtottam azt a teljesítményt, amit már elvárok magamtól, de soha nem lehetek elégedett. Igaz, nem sok játéklehetőséget kaptam, hiszen Lili valami elképesztően jól védett, de e miatt nem vagyok szomorú, a csapat érdeke volt számomra a legfontosabb, annak kellett a kapuba állni, aki jobb teljesítményt nyújt.
Kezdődnek a dolgos hétköznapok?
Igen, pénteken csatlakoztam a csapathoz, a balatonboglári edzőtáborban készülünk, két Fradi elleni edzőmérkőzéssel hangolódunk a szezonra. Amikor Vili bá (Köstner Vilmos – szerk.) átvette az irányítását, az nagy lendületet adott a csapatnak, remélem ez a lendület tovább fog tartani, bízok benne, a bajnokság végén meg lesz a hatodik hely, esetleg előrébb végzünk. Nagyon várjuk már, hogy elkezdődjön a szezon, újra tétmeccsen léphessünk pályára a Hódosban.
Fotók: MKSZ Facebook
