Bár az öt győri találatból három is számukra különösen szerencsés körülmények között született, mégis megérdemelten nyertek a vendégek. A mieink fáradt és dekoncentrált együttes benyomását keltették, akik ráadásul erősen megszenvedték Bartók és Borbát Norbert hiányát. Nagyon nagy kár az elhullajtott pontokért, amelyek a hazai és az osztrák ifi eredményekben egyaránt megjelennek. A hazai pontvadászatban változatlanul vezetjük a csoportunkat, de az SZJA-t kétszer is legyőző PHC máris 3 pontra megközelítette György József legénységét. Reméljük, hogy a srácok jól sáfárkodnak a rövid meccsszünettel és egészségesen, kipihenten, feltöltődve jelentkeznek majd a folytatásra!
Debreceni HK – Győri Nemak Dana ETO HC 3-5 (1-1, 0-0, 2-4)
Gólszerzők: Szabó K.(2) és Ellerbrock, illetve Sipák(2), Csémi, Székely és Mykiytiuk
György József: „Már az első cseréjétől kezdve érkeztek a jégről a visszajelzések, hogy a srácok nem úgy érkeztek meg erre a mérkőzésre, ahogyan szoktak. Nagyon későn reagáltunk a történésekre, nagyon sokszor választottunk rossz megoldást, körülményesek voltunk és egyéni játékkal próbáltunk érvényesülni. A második sorunk első cseréjében a hátvédünk rosszul támadott be; a támadó kékről kaptunk 2 az 1 elleni kontrát, amit góllal fejeztek be. Erre azonban a 7. percben, Ellerbrock egyéni akciójából még sikerült válaszolni. Az első harmadban nagyon sokat próbálkoztunk kapura lövéssel, megvoltak a helyzeteink, de folyamatosan a kapusba lőttük a korongot. Nem volt egy játékos, aki a mai napon ezeket a szituációkat felismerte volna és előnyhöz juttatta volna a csapatát. A 2. harmadra egy kicsit átvariáltam a sorokon, de ez a húzás nem jött be. A legnagyobb probléma az volt, hogy az emberelőnyös szituációkban képtelenek voltunk felállni és 3-4 passzt összekötni, nem voltunk elég koncentráltak. Sokszor ott volt a helyzet az orrunk előtt, de nem éltünk vele. A 3. harmadban, az 50. perc elején egy kékről vaktában ellőtt korong megpattant és a kapuban kötött ki. Röviddel később egy piros vonalról ellőtt korong megállt a kapunk mögött, erre egy vendégjátékos érkezett először és a kapu elé passzolt, ahol két győri játékos volt üresen. Gönczi és a védelmünk is rosszul helyezkedett, így üres kapura lőtték be a harmadik gólt. Két sorra álltunk át, előre tettem Szabó Kornélt, aki 3 perc alatt kétszer is betalált, sikerült kiegyenlítenünk. Sajnos, ezután megkaptuk a mérkőzés legpechesebb gólját; nem tudom, hogy gól volt-e, vagy sem; de a bírók a távoli kék vonalról megadták. Gönczi rosszul fogadott egy piros vonalról előtt korongot, lecsorgott róla, Aranyos kihúzta a pakkot a gólvonal környékéről, ám a videón sem látszik, hogy a korong a teljes terjedelmével átment-e a gólvonalon?! A mérkőzés vége előtt lehoztuk a kapust, de üres kapus gólt kaptunk belőle. Így elveszítettük az év utolsó mérkőzését, ami azért is nagyon fáj, mert nemcsak a magyar bajnokságba, hanem az EBJL-be is beleszámított, tehát 6 pontos mérkőzés volt. A kapunkat Gönczi Bence őrizte, 26 lövést kapott, abból 4 gólt, az utolsó üres kapura esett. Két harmadon keresztül hozta a kötelezőt, de nagyon sok volt a kipattanó, érződött, hogy nem elég magabiztos. A 3. harmadban egy távoli kékről elengedett lövésbe beleértek, bepattant, ezután pedig már nem sikerült hoznia a kötelezőt sem.
Annak ellenére, hogy többet lőttünk kapura, megérdemelten nyert az ellenfél a mai napon. Nem vettük komolyan ezt a mérkőzést, nagyon sok korongot odaajándékoztunk az ellenfélnek, puhák voltunk és taktikailag is nagyon fegyelmezetlenek. Nagyon sok mérkőzésünk volt az utóbbi hetekben. Igyekeztem a szokott módon felkészíteni a srácokat erre a találkozóra, azonban vagy fáradt volt a társaság, esetleg eleve úgy jöttek ki, hogy már a mérkőzés előtt megnyertük az összecsapást. Nagyon sok visszajelzést kapok egy ilyen mérkőzés során, hogy kikben mi rejlik, nagyon sok következtetést tudok levonni arról, kik milyen karakterűek; tudnak-e változtatni a saját játékukon, ha esetleg nem úgy álltak bele a meccsbe?! Mindent megpróbáltam, hogy megtaláljam azt az öt játékost, aki a mai napon jól tud együtt játszani, de sajnos, kettőnél nem jutottam tovább.”
