Fotó: DVSC Kézilabda Facebook
Csordultig megtelt a Hódos Imre Rendezvénycsarnok erre a nagyon fontos találkozóra, sőt már harminc perccel a kezdés előtt sem nagyon lehetett egy tűt sem leejteni a csarnokban. A felfokozott várakozás nem volt véletlen, győzelem esetén a legjobb nyolc közé kerülhetett volna a Loki. Ezen az összecsapáson már számíthatott Jelena Despotovic játékára, aki nem is tétlenkedett, egy kapufára lőtt átlövés után többször is eredményes volt már az első percekben. Jobban kezdtük a mérkőzést, főként támadásban tűnt nagyon megkomponáltnak a játékunk, ám védekezésben több hibát vétettünk és rendszerint nem értünk ki a távoli zónákból nagyon veszélyes török átlövőkre. Ennek nyomán mindkét oldalon potyogtak a gólok, a mieink két emberelőny után tudtak meglépni riválisuktól. A 10. percre pedig négygólos előnyt dolgozott ki a Loki, főként az Arany-Despotovic páros jó játékának, illetve az ellenfélhez képest stabilabb védekezéséhez képest. A támadójátékunk továbbra is jól működött, védekezésben azonban többet hibáztunk a félidő harmadánál megtartott török időkérés után. A Kastamonu könnyedén meg tudta játszani beállósát, amely rendszerint góllal vagy hétméteressel végződött, ezzel tudták tartani a 3-4 gólos hátrányukat. Kemény párharcokkal tarkított 60 perc volt, Tóvizit többször is fejbe találták, néhány esetben megtorlatlanul. Arany Rebeka jó játékára kiváló példa volt, amikor szélsőként labdával futott be középre, majd a török védők között átverekedve magát lőtt a kapuba. Egyre-másra estek a találatok, volt mikor feleszmélni sem tudott a szurkoló, máris eredményes a nemrég még gólt kapó együttes. Az első félidő vége felé azonban váltott a török edző is, 7-6 elleni játékot alkalmazott, amelyben még könnyebben megtalálták a helyzeteket Özelék. Kevés kivédekezett török támadás volt, amelynek köszönhetően egyre inkább zárkózott a nagyon rutinosan és sok esetben a passzív játék határán kézilabdázó vendéggárda, a mieink védekezése ennek hatására sokkal türelmetlenebbé vált. Sajnos az első félidőben a kapusteljesítmény sem tudta lendíteni a csapat szekerét, mindazonáltal Oguntoye hétméterest védett első megmozdulásából. Az első félidőben írd és mond: 40 gól esett, egyenlő eloszlásban (20-20)!
A második félidőt is jobban kezdtük ellenfelünknél, bár a góltermés mintha kissé alábbhagyott volna. Bulath értékesített hétmétereseivel már két gól volt az előny a második félidőben eltelt hét perc után (24-22). A második félidő elején elmaradt a 7-6 elleni játék az ellenfél részéről, a beállós Coskunt és a másik rutinos irányítót, Iskenderoglut nem tudtuk semlegesíteni, a többször megvillanó Iskit mellett. Védekezésben is váltott a török edző, az első félidőben jól lövő Kovács Annára jobban figyeltek a török védők, sokkal inkább feljebb helyezkedve, amelynek köszönhetően nem tudott labda nélkül lendületbe kerülni. Váltott Köstner Vilmos is, támadásban előbb Karsten, majd Borgyos érkezett, a többieket tehermentesíteni. Jól is szálltak be a mérkőzésbe, előbbi egy amolyan Karsten-es bombával, utóbbi ügyes cselezéssel vétette észre magát. Tartottuk az egy-két gólos előnyünket, azonban végig érződött, hogy a vendégek nagyon harcosan küzdenek és egy percig nem engedték el a mieinket. A taktikai váltások is inkább az ő malmukra hajtották a vizet, megérkeztek a DVSC-re köszönhetően a mieink támadásban elkövetett hibáknak is. Ekkor újabb hétméterest fogott Oguntoye, amely után újfent kisebb lélektani előnybe kerültünk, azonban az első félidei gyengébb védekezés hiába javult fel a másodikban, a támadójáték jelentősen visszaesett az első harminc percben tapasztaltakhoz képest. Az 51. percben pedig elérkezett az a pillanat, amit nagyon szerettünk volna elkerülni, előnybe kerültek a vendégek a végig kiválóan játszó Iskenderoglu góljával. Innen lépéskényszerben voltak a mieink, hiszen sejteni lehetett, hogy az egygólos vereség nem fér bele (idegenben lőtt gólok terén jobban állt volna a Kastamonu). Arany ejtése, majd Despotovic betörései jelezték, hogy a debreceniek is nagyon szeretnék azt a bizonyos továbbjutást, amelytől mindkét csapat karnyújtásnyira volt. A karnyújtást ekkor az orosz játékvezetők adták meg a török csapat számára egy finoman szólva véleményes kiállítással! Értetlenül álltunk az eset előtt, a legrutinosabb játékost kivenni az utolsó percekből, ráadásul egy olyan szabálytalanság miatt, amelyből minden támadásból legalább 4-5 darab van… A végén jobban koncentrált a sokkal magasabb átlagéletkorral rendelkező fekete mezes vendégcsapat, előbb Özel átlövése, majd Iskit kiszorított szögből leadott lövése a debreceni álom végét jelentette az idei szezonra!
A mérkőzés végén mindenesetre megtapsolta övéit a debreceni tábor, mindamellett nem feledkeztek meg kritikát megfogalmazni a hajrában számunkra igencsak kedvezőtlen döntéseket hozó játékvezetőkről sem. Az ellenfél részéről azonban nem fest jó képet, hogy „elfelejtettek” megjelenni a sajtótájékoztatón, megszegve ezzel a mérkőzés utáni protokollt!
Az idei nemzetközi álom tehát véget ér a cseh Most elleni, jövő heti mérkőzéssel, azaz bármilyen eredmény is születik ott, a DVSC a csoport harmadik helyén végez! Nagyon sokat tanulhat ez a fiatal csapat a szereplésből, amelynek tanulságait felhasználva szép jövő állhat előttük!
DVSC SCHAEFFLER – Kastamonu Belediyesi: 32:34 (20:20)
Rádin Márkó
