Fotó: Derencsényi István / DVSC
Az már korábban eldőlt a kormány döntése alapján, hogy nézők nem tekinthetik meg az összecsapást élőben, így zárt kapuk mögött folytatódnak a küzdelmek a magyar labdarúgó bajnokságokban. A Magyar Labdarúgó Szövetség nem követte a nemzetközi gyakorlatot és engedélyezte a bajnokság folytatását. Ezek után a legjobb hír a csapat körül az volt a mérkőzés előtt, hogy visszatért Bódi Ádám, aki a múlt héten betegség miatt nem léphetett pályára. A védelemben Kinyik sérülése miatt Pávkovics lépett pályára Szatmári mellett, míg elől a Garba-Szécsi duónak szavazott bizalmat Vitelki Zoltán. A keretet böngészve újfent megtalálhattuk a csapatkapitány, Tőzsér Dániel nevét, viszont a nigériai csatár Adeniji a második csapat mérkőzésén kapott szerepet, így ezen a találkozón nem lépett pályára. Az ultrák egyrészt biztosították a csapatot arról, hogy lélekben velük vannak, másrészt a koronavírus által leginkább sújtott európai országnak, az olaszoknak azt üzenték, hogy „Non mollare mai”’, vagyis „Soha ne add fel!” Ilyen előzmények után kezdődhetett meg a mérkőzés a Nagyerdei Stadionban.
Az első perceket érezhetően megnyomta csapatunk, érződött, hogy erre az időszakra hegyezte ki játékot Vitelki, remélve, hogy sikerül vezetést szerezni. Az első nagyobb ziccer a mieink előtt alakult ki, ám Szécsi ígéretes helyzetben lőtt ballal kapu mellé. Hiába próbált nyomást gyakorolni a Loki a vendégekre, a Szécsi helyzettől eltekintve nem alakított ki komoly lehetőséget, míg a vendégek láthatóan a kontrákra voltak berendezkedve és várták a megfelelő lehetőséget a gólszerzésre. Az első fél óra vége felé Bobál Gergely percei következtek, először egy hazai labdavesztés után került gólhelyzetbe, ám ekkor még nem talált kaput. Másodjára viszont nem hibázott a korábbi utánpótlás válogatott támadó, egy általunk elvesztett labda után a korábbi felnőtt válogatott Stiebertől kapott egy kiváló beadást, amelyet közelről a hálóba pofozott (0-1). Nem nagyon tudott reagálni csapatunk a kapott gólra, a játék képe változatlan volt, a mieink támadásaiban nem nagyon volt ötlet, a kékek pedig vércseként csaptak le a következő lehetőségre. Elképesztően nagy hiba okozta a második zalaegerszegi gólt, Szatmári hazaadását nemes egyszerűséggel Stieberhez passzolta Kosicky, a vendégek támadója pedig köszönte szépen az ajándéklabdát és közelről az üres kapuba lőtt (0-2). A félidő hátralévő részében még Bobál révén tovább növelhette volna a ZTE, ám a csatár ezúttal a jelen nem lévő B-közép helyét találta el.
Az első félidőt jól kezdte a csapat, az első nagy lehetőség a vendég kapu előtt alakult ki, azonban a folytatásban a vendégek voltak veszélyesebbek és főleg kontrák révén kerültek gólhelyzetbe. A zalaiak két gólt is szereztek komoly védelmi hibák révén, mindkét esetben labdabirtoklásnál elkövetett komoly egyéni hiba vezetett a zalaiak góljához. Egyetlen Szécsi helyzeten kívül nem sokat mutatott a DVSC, védekezésben azonban sokat hibázott, így nem alakulhatott másképp az első félidő.
A második félidő elején Bódi szabadrúgásai okoznak némi veszélyt a Zalaegerszeg kapuja előtt, ám egyik esetben sem tudja megszerezni első gólját a Lokomotív. A játék képében továbbra sem állt be jelentős változás, a mieink hiába igyekeztek a vendégek kapujához jutni, nem nagyon sikerült, míg a ZTE az egyre inkább fellazuló védelmünk mögé igyekezett kontrákat szervezni, Bőle kétszer is betalálhatott volna, ám előbb jobblábas lövése kerülte el a kaput, majd egy Kosicky által rossz helyre öklözött labdát fejelt gyakorlatilag vissza kapusunk kezébe. A játékosok és az edzők kiabálását egy, a Debreceni Repülőtérre érkező járat nyomta el a negyedórával a mérkőzés előtt, jelezvén az egész mérkőzés szürreális hangulatát… Sajnos ez a szárnyalás a csapatról ezúttal nem volt elmondható, ötlettelen támadójáték és sokat hibázó védelem jellemezte a mieink játékát. Öt perccel az összecsapás vége előtt ismét komoly hibát vétettünk labdabirtoklásnál a saját térfélen, Siteber passzából pedig Radó állította be a számunkra katasztrofális 0-3-as végeredményt.
Teljesen megérdemelten aratott magabiztos győzelmet a kiesés elől menekülő ZTE a csendes Nagyerdei Stadionban, jobban alkalmazkodva az igencsak speciális körülményekhez. Veszélyes zónában találta magát a DVSC a bajnokságban, hiszen immáron csupán két pont választja el a kieső pozíciótól, amely nagyon nagy csalódás főként a tavalyi bronzérem után.
A menetrend szerint a Honvéd elleni idegenbeli mérkőzéssel folytatódik a bajnokság, jövő hét szombaton. Nagyon fontos kérdés, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség miért nem függesztette fel versenysorozatait, amelyet megtett a legtöbb európai tagállam labdarúgó szövetsége (öt kivétellel az összes) vagy a hazai kézilabda és kosárlabda szövetség is. A koronavírus terjedése rendkívül nagy méreteket öltött, mindamellett egy olyan vírussal állunk szemben, amely ellen egyelőre nincs védőoltás, illetve bizonyos ideig akár tünetmentes állapotban is továbbadható. Tovább tetőzi a bajt, hogy több sportoló is pozitív mintát produkált az elmúlt napokban. Vajon miért teszi ki a hazai labdarúgó szövetség veszélynek azokat az embereket, akiket éppen védeni kellene? Vajon mennyire szolgálja a magyar labdarúgás érdekeit nézők nélkül lejátszott mérkőzések, amelyek szembe mennek a profi sport eredeti elveivel? Az nem kérdés, hogy jelenleg veszélyes zónában vagyunk és most nem csupán a gárda pontvadászatban elfoglalt pozíciójára gondolunk, hanem a koronavírus terjedése miatt kialakult helyzetre, amelyre a legtöbb sportszövetség a leginkább megfelelőbb módon reagált.
Hajrá Loki, hajrá magyar labdarúgás!
OTP Bank Liga 25. forduló
DVSC – ZTE FC 0–3 (0-2)
Nagyerdei Stadion, zárt kapu. Vezette: Iványi (Albert, Csatári)
DVSC: Kosicky – Bényei (Kundrák 46’), Szatmári, Pávkovics, Ferenczi – Bódi, Haris, Kusnyír, Varga K. – Szécsi, Garba (Milunovic75’)
ZTE: Demjén – Bedi, Katanec, Szépe (Bobál D. 34’), Bolla – Mitrovic, Katelarisz – Radó, Stieber, Bőle (Babati 90’) – Bobál G. (Ikoba 82’)
Gólszerzők: Bobál 30’, Stieber 39’, Radó 88’
Rádin Márkó
