Néhány nappal az MTK elleni bravúrgyőzelem után felfüggesztették, majd a sportágak közül elsőként befejezettnek nyilvánították a kosárlabda-bajnokságokat. Keserű a pirula?
A járvány gyors terjedése igazolta a szövetség döntését, ám ettől függetlenül érthető módon csalódottak voltunk, hiszen senki sem számított rá, hogy ilyen mértéket ölt a vírus. Egy kisebb hullámvölgy után sikerült tízpontos győzelmet aratnunk az MTK ellen, s a szezonbeli legjobb teljesítményét nyújtotta a csapat a fővárosi kék-fehérek ellen, kiemelkedő mezőnymunkát, példás hozzáállást tapasztaltam a lányok részéről. Bíztam benne, hogy ez a szép siker löketet adhat a folytatásra, ráadásul a bajnokság sava-borsa, a végjáték következett volna, a sérült játékosok pedig már nagyon várták, hogy újra pályára léphessenek. Az élet átírta a forgatókönyvet, így a legtöbb, amit tehetünk, hogy betartjuk az előírásokat, a játékosok otthonukban, egyéni edzéstervek szerint készülnek.
Amatőr csapatról lévén szó, nem nehéz integrálni a kényszerszünet idejére kiadott feladatokat?
Nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen a lányok munka vagy tanulás mellett kosárlabdáznak, így több fronton is helyt kell állniuk, a kialakult helyzet pedig különösen nagy terhet ró rájuk. Ettől függetlenül a testmozgást nem szabad elhanyagolniuk, erősítés szempontjából a gyógytornászunk előírásait követik a játékosok, s folyamatosan kérünk visszaigazolást is, figyelemmel követjük a munkájukat. A dobómunkát már nehezebb egységesíteni, ugyanis sokan bérházban laknak, és nem rendelkeznek kosárpalánkkal. Számukra így elsősorban futóedzéseket írunk elő, s tapasztalataim szerint mindenki becsületesen, szorgalmasan dolgozik, készül a visszatérésre. Reményeink szerint augusztusban elkezdhetjük az alapozást, és lesz lehetőségünk korrigálni a hiányosságokat.
Tavaly nyolcadikként végeztetek az Amatőr NB I Piros csoportjában, míg idén a kilencedik pozíciót sikerült megcsípni a tizennégyes mezőnyben. Mennyit változott a csapat játéka egy év alatt?
Ha a tabellából indulunk ki, visszalépésről beszélhetünk, azonban a játék képét nézve érzésem szerint folyamatosan fejlődik a csapat, fizikálisan és mentálisan egyaránt. Három új játékos érkezett a nyáron, s volt egy visszatérőnk is, így kellett egy kis idő, míg összeszoktak a lányok, ráadásul sérülések is nehezítették a dolgunkat. Mint említettem, a játékosok keményen dolgoznak, tanulnak a sport mellett, így sokszor leterhelten érkeznek edzésre, a mérkőzéseken pedig olykor kihagy a koncentráció. Ennek ellenére maximális erőbedobással küzdött a csapat idén is, a fiatalok pedig különösen ambiciózusak, érződik rajtuk, hogy szeretnének fejlődni, nyitottak az új ismeretekre. Az amatőr élvonal csoportjai közül rendre a magasabban jegyzettben indulunk, hiszen így neves klubok ellen is próbára tehetjük a tudásunkat, s véleményem szerint a nehéz mérkőzésekből lehet a legtöbbet tanulni.
Fiatal és rutinosabb játékosok vegyesen alkotják a DEAC-DSI együttesét. Milyen az összhang a csapaton belül?
Elsősorban az egyetemistákra épül a csapat, de a rutinosabb játékosoknak is fontos szerepük van, ugyanis a fiatalok egyelőre kevés tapasztalattal rendelkeznek ezen a szinten, a távoli dobásoknál olykor megremeg a kezük. A szakmai stábbal arra törekszünk, hogy növeljük a tehetséges ifjoncok önbizalmát, hiszen ez a bajnokság jó ugródeszka lehet, amit a DEAC-ból a Vasasba igazoló Salamon Zsófia példája is bizonyít. Összességében úgy érzem, jó elegyet alkotnak a játékosok, a pályán nincs gond a kommunikációval, a magánéletben azonban a különböző életritmus miatt keveset találkoznak a lányok, pedig a közös programok tovább növelhetnék az összhangot.
Milyen jövő várhat a debreceni női kosárlabdázásra?
Véleményem szerint a jelenlegi kerettel és költségvetéssel megalapozott a helyünk a magyar női kosárlabdázás második vonalában, a szakmai stáb és a csapat azon dolgozik, hogy évről-évre sikerüljön előrelépnünk, s minél több tehetséges játékos kerüljön ki a kezeink közül. Az utánpótláscsapatok egy kivétellel a Debreceni Kosárlabda Akadémia égisze alá tartoznak, a felnőtt együttes pedig rengeteget köszönhet a DEAC vezetésének, jó érzés, hogy hisznek a munkánkban, és az élvonalban szereplő férfiak mellett a hölgyeknek is jut támogatás. A legfőbb célunk, hogy az egyetemista lányoknak lehetőséget biztosítsunk a versenyszerű kosárlabdázásra, a tehetséges fiatalokat pedig támogassuk céljaik elérésében.
P.G.
