Takács Péter, személyiségelemző:
„Minden embernek vannak fizikai, mentális, és érzelmi alapképességei, amelyek a születés után kialakulnak, s amik megadják az erősségeinket, és a fejlesztendő területeket. Az általunk alkalmazott pszichogenetikai módszertan segít abban, hogy abban támogassuk a gyermekeket, amiben valóban tehetségesek, ezeket a területeket kiemeljük, míg a többit igyekszünk szinten tartani, ezeket ugyanis nem szabad túlzottan terhelni, mert az stresszhez, kudarcélményhez vezetne. A terepjáró a hegyekben, a sportautó sík terepen nyújtja a legjobb teljesítményt, s mivel a gyerekek is eltérő érdeklődési körrel és teherbírással rendelkeznek, az edző-tanítvány kapcsolat kiegyensúlyozottságához elengedhetetlen a személyiség figyelembevétele. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy egy csoportos tréning során képtelenség mindenkinek különböző feladatot adni, ám egy kis háttérmunkával és odafigyeléssel az egyes gyermekeknek másképp tudjuk tálalni ugyanazt a gyakorlatsort, ezáltal növelve az érdeklődést és a hatékonyságot. Az én feladatom, hogy minden játékosról személyre szabott állapotfelmérést készítsek, amiből kiderül, hogy alapképességei mire determinálják az egyént, s hogyan kell vele a későbbiekben kommunikálni, hogy a legjobb tudása szerint tegyen eleget az edző elvárásainak. Korábban kizárólag a fizikai és a technikai elemek fejlesztése volt elsődleges a labdarúgásban, de a csapatot egyének alkotják, akik különböző háttérrel rendelkeznek, ezért az érzelmi és mentális állóképességgel is szükséges foglalkozni, ez ugyanis elengedhetetlen a maximális teljesítőképességhez.”
Nagy István, sportpszichológus:
„Sokan azt gondolják, hogy spotrpszichológia kizárólag élsportolóknál alkalmazható, ezzel szemben azonban már hét esztendős kortól rendkívül hasznosnak tartom a háttérbeszélgetéseket, noha természetesen más hangot ütünk meg, mint a felnőtt páciensekkel. Ebben a korban nem csupán a technikai, hanem a mentális alapokat is le kell fektetnünk, s ahogyan az edzők megtanítják a kicsiknek, hogyan kell cselezni, én úgy próbálom átadni nekik a különböző önismereti technikákat. A legkisebbeknél még játékos elemekkel színesítjük a csoportos foglalkozásokat, olyan szituációkat modellezünk, amik a mérkőzéseken és az edzéseken előfordulhatnak, a szaknyelvet pedig mellőzzük. Tapasztalataim szerint a legtöbb gyermek szerencsére ambiciózus, céltudatos, és tisztában van vele, hogy mi szükséges ahhoz, hogy elérje a céljait, megvalósítsa az álmait. Ehhez elengedhetetlen a pszichológiai felkészítés, amire ők még szituációs játékként tekintenek, ahol megtanulják, hogy miként tudnak jobban koncentrálni ahhoz, hogy a pályán eredményesebbek legyenek. Természtesen valójában ennél jóval többről van szó, hiszen a gyermekek megértik az önismeret lényegét, közelebb kerülnek saját magukhoz, és kialakul bennük egy reális kép, ami megmutatja, hogyan érdemes viselkedni a pályán és azon kívül.”
Kanyó Csaba, mentáltréner:
„Az én szakterületem, a coaching nem tér el különösebben a kollégák feladataitól, inkább kiegészíti azokat, nálam ugyanis az aktuálisan felmerülő problémák hatékony megoldására kerül a hangsúly. A Helsinki Rövidterápiás Intézet által kifejlesztett, és általunk is alkalmazott Kids’ Skills megoldásorientált módszertan lényege, hogy egy tizenöt lépéses, kifejezetten gyermekekre kifejlesztett folyamat eredményeként a problémát új, számára hasznos készséggé alakítsa át a sportoló. A folyamatban a szülők és a barátok is fontos szerepet kapnak. Ha többször alkalmazzák a módszert, akkor a gyermekekben kialakul a problémamegoldó és együttműködési készség, melyet később az élet számos területén tudnak a későbbiekben hasznosítani. A coaching folyamat a – pszichológiai kezelésekhez képest kevesebb -, maximum hat alkalomból áll, jellemzően egy konkrét problémára szerződünk. A coaching beszélgetések főleg a jelenhez és a jövőhöz kapcsolódnak, nem cél a múlt elemzése. Célom, a hozzám forduló ügyfelek felelősségének és tudatosságának fejlesztése.”
P.G.
