„Az MTK-pályán nem szabad versenyt rendezni, mert valamiért itt mindig megtréfál minket az időjárás” – súgta oda a debreceni Csapó Tamás az egyik versenyzőtársának, miközben a férfi súlylökés fináléjának mezőnye egy sátor alá behúzódva várta, hogy a záporesőt hozó viharfelhők elvonuljanak a Lantos Mihály Sporttelep felől. A tavalyi viadallal szemben ezúttal csak átszállójegyet váltottak a villámok, ám így is megnehezítették a súlylökők dolgát, amit jól mutat, hogy idén alig több, mint tizenhét méter elegendő volt az aranyéremhez, a már említett Csapó pedig csak megközelíteni tudta a Budapest Openen lökött 15.26-os egyéni csúcsát, a 14.68-as negyedik kísérlet ezúttal a nyolcadik helyre volt elegendő.
„Szerettem volna ezúttal is tizenöt méter fölé jutni, de a fő célom a nyolcas döntőbe jutás volt, ami a körülmények ellenére összejött, így nem lehet okom panaszra – értékelt lapunknak a DSC-SI rutinos versenyzője. – Az egyik pillanatban még szakadt az eső, nem sokkal később pedig már nem győztünk árnyékot keresni, de a hőségnek volt pozitív hatása is, ugyanis szerencsére hamar felszáradt a dobókör. Hivatásos rendőrként talán még a mai viadalnál is nagyobb presztízzsel bír számomra a közelgő rendőrbajnokság, nagyon boldog lennék, ha ott sikerülne megközelítenem akár a tizenhat métert is.”
A férfi 400 méteres gátfutás döntőjét megelőzően a pisztoly előtt az ég is hatalmasat dördült, de a Koroknai-testvéreket ez sem zavarta meg, a debreceni atléták kibérelték az első két helyet, s ezúttal Máté állhatott fel a dobogó tetejére (50.56), míg a címvédő Tibornak (51.02) be kellett érnie az ezüstéremmel.
„Őszintén bevallom, hogy kissé kizökkentett a mennydörgés, mert már a rajtgépben voltunk, és a táv első felén sajnos sokat hibáztam, de a végére szerencsére összeállt a mozgásom – nyilatkozta az újdonsült országos bajnok. – Ha jól emlékszem, a különböző sérülések miatt az elmúlt öt évben nem tudtam rajthoz állni országos bajnokságon, így már annak is örültem, hogy itt lehetek, s versenyezhetek egy jót a testvéremmel. Mindketten magunkra összpontosítunk, így nincs köztünk rivalizálás, inkább segítjük egymást, amiben csak lehetséges. Most nekem jött ki jobban a lépés, de az időeredményen még van mit faragni, szeretnék közelebb kerülni a 49.77-es egyéni csúcsomhoz.”
Ami az ugrószámokat illeti, férfi magasugrásban Hodossy-Takács Sámuel ezúttal 2.11-ig jutott, s mivel a korábbi magasságokat kivétel nélkül elsőre teljesítette, bronzéremmel a nyakában távozhatott a Lantos Sporttelepről. Női rúdugrásban debreceni aranynak örülhettünk, Klekner Hanga ugyanis Szabó Diához hasonlóan elsőre átvitte a négyméteres magasságot, s mivel a hazai pályán versenyző Szabó korábban hibázott 370 centiméteren, a DSC-SI húszesztendős kiválósága állhatott fel a dobogó legfelsőbb fokára.
„Büszke vagyok rá, hogy immár szabadtéren is országos bajnoknak vallhatom magam, ugyanakkor szerettem volna jobb eredménnyel zárni a viadalt – mondta arcán félmosollyal Klekner. – Néhány hetes kihagyás van mögöttem az Achillesem miatt, így kissé megterhelő volt a Diával vívott párharc, de másrészről boldog vagyok, hogy nem egyedül versenyzem az utolsó magasságokon, hiszen így folyamatosan motiváljuk, ösztönözzük egymást. Az önbizalmam szeretném még fejleszteni, hiszen fizikailag képes vagyok a nagyobb magasságok átugrására is, ezt kellene tudatosítanom magamban a nekifutásnál.”
Ugyan nem debreceni érdekeltségű versenyzőről van szó, mégis említést érdemel a kalapácsvető Halász Bence teljesítménye, aki 79.88 méteres, fantasztikus egyéni csúccsal tette fel a koronát a 125. Atlétikai Magyar Bajnokság zárónapjára.
Férfi eredmények:
800 méter:
8.Lendvai András DSC-SI 1:54.20
400 méter gát:
1.Koroknai Máté DSC-SI 50.56
2.Koroknai Tibor DSC-SI 51.02 SB
Magasugrás:
3.Hodossy-Takács Sámuel DSC-SI 2.11
Súlylökés:
8.Csapó Tamás DSC-SI 14.68
4×400 méter:
4.DSC-SI (Baráth Benjámin, Reguly Ábel, Koroknai Tibor, Koroknai Máté) 3:18.37
Női eredmények:
800 méter:
4.K. Szabó Gabriella DSC-SI 2:09.79 PB
400 méter gát:
7.Kiszel Zsófia DSC-SI 1:02.91 SB
Rúdugrás:
1.Klekner Hanga Csenge DSC-SI 4.00 =SB
P.G.
