Fotó: Török Attila
Amolyan in medias res kezdést alkalmaztak a Bocskai Emlékverseny szervezői a pénteki döntőnapon, a program ugyanis éppen azzal a három fináléval indult, amelyben volt magyar érdekeltség. Ez természetesen arról is árulkodik, hogy évek óta az alacsonyabb súlycsoportokban tartoznak a legjobbak közé honfitársaink, ezúttal két 57, és egy 63 kilogrammos versenyzőnk léphetett szorítóba a Bocskai győztesének járó porcelánkupáért. No meg a presztízs miatt, Kovács Richárd ugyanis azzal a Lasa Gurulival találkozott, akitől három évvel ezelőtt, az U22-es kontinensviadalon vitatható vereséget szenvedett, a nyíregyházi klasszist érthető módon fűtötte a visszavágás vágya. Az 57 kilósok közül Szűcs Szabinának kevés esélyt jósoltak a súlycsoportjából kiemelkedő Irma Testa ellen, Gálos Roland azonban kisebb szemsérülése ellenére favoritnak számított, a bajai kiválóság a francia Samuel Kistohurryvel mérte össze erejét.
Kovács Richárd és Lasa Guruli összecsapása nyitotta a döntők sorát, az első menet azonban inkább egy baráti kesztyűzéshez hasonlított, mintsem vérre menő küzdelemhez, egyik öklözőnek sem volt igazán tiszta találata. A második felvonásban a grúz igyekezett középről a ring sarkai felé szorítani honfitársunkat, de Kovács jól állta a sarat, s még a kontrákra is maradt energiája. A harmadik menetben már tiszta egyeneseket is láthattunk a felektől, a mérkőzés képe alapján pedig a döntetlen lett volna a legigazságosabb eredmény. Mint tudjuk, ökölvívásban ilyen nem létezik, s hiába ünnepelt látványosan Guruli, a pontozók szerencsére a hazai ringben küzdő Kovácsot látták jobbnak, aki a lehető legkisebb különbséggel nyerte meg a finálét. A magyar klasszis teljesen megérdemelten állhatott fel a dobogó legfelső fokára, hiszen négy mérkőzést is megnyert a Bocskain, többek között Európa-bajnokot is legyőzött a fináléig vezető úton, ahol aztán sikerült visszavágnia Gurulinak.
„Hatalmas taktikai csatát nyertem meg – sóhajtott Kovács Richárd a döntőt követően. – Az elején mindketten próbáltuk a saját ütőtávolságunkat ráerőltetni a másikra, a második menetet nem éreztem túl jónak, viszont a harmadikban szinte maradéktalanul megvalósítottam, amit elterveztem. Azért jöttem Debrecenbe, hogy négy mérkőzést tudjak nyerni, s ez sikerült is, úgyhogy boldog vagyok!”
A másik két, egyaránt pehelysúlyú hazai versenyzőnek sajnos kevesebb babér termett, Szűcs Szabina nem tudta megnehezíteni olasz riválisa dolgát, Gálos Roland pedig hiába igyekezett zártan bokszolni, kevesebbet ütött, mint a jórészt a kesztyűt püfölő Kistohurry, így a pontozók megosztott pontozással a franciát hozták ki győztesnek. A Bocskai Emlékversenyt végül egy arany-, két ezüst-, és hat bronzéremmel zárta a magyar csapat, ami azonban talán ennél is fontosabb hír, hogy a nemzetközi szövetség döntése alapján a közeljövőben ismét férfi világbajnokságnak adhat otthont hazánk.
65. Bocskai István Ökölvívó Emlékverseny, döntők
Férfiak, 57 kg: Samuel Kistohurry (francia) – Gálos Roland 4:1
Nők, 57 kg: Irma Testa (olasz) – Szűcs Szabina 5:0
Férfiak, 63 kg: Kovács Richárd – Lasa Guruli (grúz) 3:2
P.G.
