Fotó: deac.hu
Tíz nyeretlenül megvívott összecsapást követően az ország másik végébe utaztak a DEAC-os hölgyek, ahol az UNI-Győr Szese együttese várt rájuk. A két csapatot mindössze egyetlen győzelem és két pozíció választotta el egymástól a tabellán a mérkőzést megelőzően, így Baczuk Virágék egy esetleges idegenbeli sikerrel egészen közel kerülhettek volna riválisukhoz.
A találkozót azonban a hazaiak kezdték jobban, Rozmán Lilla találata után a negyedik percen 11-3-ra húzott el a Győr. A felzárkózást Mezei-Göttlinger Anna vezetésével indította meg a DEAC, aki nem igazán lelt társra a pontok gyártásában, míg a túloldalon megállás nélkül potyogtak a kosarak. Az első negyed végén nyolcpontos győri fórt mutatott az eredményjelző, ami a folytatásban gyorsan kétszámjegyűre rúgott, ismét Rozmánnak köszönhetően (27-17). A tíz körüli távolság beállt a felek közé, a tizennyolcadik minutumban tizennégy is volt közte (38-24), de a félidő lefújására ebből sikerült lefaragniuk a mieinknek (42-33).
A fordulás utáni periódus kiegyenlítettségében a második negyedre hajazott, rendeződött a debreceniek védekezése, azonban támadásban továbbra sem tudott senki sem előlépni az ihletett formában kosárlabdázó Mezei-Göttlinger mellé. A harmadik negyedet két egységgel újfent a hazaiak vitték el (55-44), így az utolsó tíz percben nagy véghajrára lett volna szüksége Kovács Imre lányainak. Ez sajnos elmaradt, a hiányos rotációval dolgozó hajdúságiak elfáradtak a küzdelemben, így a főként Kéita Aya Júlia kosaraira építő zöld-fehérek érvényesíteni tudták a papírformát, és megszerezték a győzelmet. Az újabb fiaskó ellenére a már sokszor emlegetett Mezei-Göttlinger Anna teljesítményét érdemes kiemelni, 38 pontot, 8 lepattanót, és 9 kiharcolt faultot hozott össze, ami összességében 40-es VAL-mutatót eredményezett számára.
UNI-Győr Szese – DEAC 69- 56 (25-17, 17-16, 13-11, 14-11)
DEAC: Mezei-Göttlinger 34/3, Kernács 9/3, Baczuk 7, Szabó 2, Sükei 2, Sós 1, Pallai, Záhorszky.
Edző: Kovács Imre
Kovács Imre: Az első félidőben nagyon puhán védekeztünk és az első negyedben összeszedett hátrányt cipeltük magunkkal végig. A második negyedtől kezdve egy egál körüli meccset játszottunk. Ismét nem tudtunk teljes kerettel eljönni, a jelenlevőknek kellett szerepköröket átvenni, amiben nem feltétlen mozogtak komfortosan. Aki eljött az kiadta szívet lelkét a pályára, amiért dicséret illeti őket. Bízom benne, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor a teljes csapat erejét láthatjuk.
