A Bényei család naptárában biztos, hogy sok jeles dátum szerepel, de valószínű, a 2020. augusztus 2. örökre emlékezetes marad. Ezen a napon jött el az a pillanat, mikor Bényei Ágoston élete első NB-II-es mérkőzésén bemutatkozhatott, ráadásul kezdőként, a DVSC csapatában. Nem csak kezdett a fiatal középpályás a bajnoki nyitányon, végig is játszotta a Budaörs elleni találkozót. – Már az büszkeséggel töltött el, mikor felkészülési mérkőzésen megkapta a lehetőséget, viszont az, hogy bajnoki meccsen láttam a fiamat piros-fehér szerelésben, kimondhatatlanul jó érzéssel töltött el. Elsőre nem vártam sokat Ágostontól, bár azt tudtam, nem lesz megilletődve, de érződni fog a játékán, hogy ez élete első másodosztályú mérkőzése, viszont kisebb helyezkedési hibáktól eltekintve rendben volt a játéka. Nem gondoltam, hogy első meccsén ilyen érett játékot fog nyújtani, úgy vélem, nem csak engem lepett meg a teljesítményével. Már a mérkőzést megelőzően sokan megállítottak az utcán, de a találkozót követően rengetegen gratuláltak, ez egy szülőnek fantasztikusan jó érzés. Voltak, akik megjegyezték, már két gyermekem focizik a Lokiban, de Balázs nem az én fiam. Édesapám úgy jár-kel a városban, hogy minden, Ágostonról írt cikket kinyomtatva visz magával egy reklámszatyorban, aki megálltja, annak ad egy példányt – emlékezett vissza fia debütálására Bényei András.
Ágoston focista családból származik, nagyapja és édesapja is űzte ezt a sportágat (testvére igazolt futballista), ennek ellenére nehezen kötött barátságot a labdával, csak szülői rábeszélésre kezdett el focizni. – Mai napig nem tudom, mi lehetett ennek az oka, talán az óvodában, egy labdás sorverseny egyikén – melyeken nem szívesen vett részt – maradhatott benne rossz emlék. Itthon gyakran előkerült a labda, láttam, nem ügyetlen, de mégsem akart focizni. Az ovis évek után sikerült erre rávenni, első edzője, Szabó Zoltán néhány foglalkozás után elismerően beszélt Ágostonról. Kiemelkedett korosztályából, Zoli egy év elteltével azt javasolta, egy olyan egyesületbe kellene igazolnia a fiamnak, ahol jobbak a feltételek. A Nánási Focisulit választottuk, de egy újabb év elteltével ottani edzője, Imre bácsi úgy vélte, ahhoz, hogy még jobban fejlődjön, az akadémiai képzésbe kellene bekapcsolódnia. A Honvéd és az MTK is szerette volna leigazolni Ágostont, de a DLA is érdeklődött utána, végül a debreceni akadémiát választottuk. A mai napig nem bántuk meg ezt a döntésünket, nem biztos, hogy más akadémiánál már eljutott volna idáig – fogalmazott a kezdetekről a büszke édesapa.
A 17 éves játékos nagyon fiatalon elkerült a tiszavasvári szülői háztól, akadémistaként kezdődtek a kollégiumi évek. – Egy szülőnek mindig nehéz nem maga mellett tudni gyermekét, de ehhez fokozatosan hozzászoktunk, ugyanis nagyobbik fiam, miután a Spartacushoz került, Nyíregyházára költözött, ott folytatta tanulmányait. Ágostont az általános iskolai évek alatt még minden edzésre elvittük Debrecenbe kocsival, de a gimnáziumot már kollégistaként a cívisvárosban kezdte. Szerencsére tanulmányi eredményeiben nem történt változás, továbbra is nagyon jól tanul, tanár szülőkként mindenben segítünk neki. A nagyvárosi élet jellemén sem változtatott, maradt az a szerény, tisztelettudó fiú, mely gyerekként is jellemezte, bár egy kis csibészséget már látok benne. Korábban szinte minden hétvégén hazalátogatott, de miután felkerült az első csapathoz, erre már ritkán van lehetősége, hiszen legtöbbször vasárnap vannak a meccsek. Ilyenkor sem pihen, tanul, jógázik, bátyjával, aki mondhatni, a „személyi edzője”, együtt gyúrnak. A futballtól sem maradhat ki a hétvégi programból, ha a TV-ben focimeccset adnak, az egész család leül a készülék elé, még a feleségem is, aki a fiúk által szerette meg a labdarúgást. Ilyenkor a srácok szakmáznak, én meg csak nézek, milyen bonyolult sportág is ez a futball – folytatta gondolatmenetét az édesapa.
A DVSC középpályása az elmúlt években egyenletesen fejlődött, a korosztályos válogatottakban is számítottak játékára. Tavaly nyáron szinte berobbant a felnőtt futballba, a szakmai stábtól többször is megkapta a bizalmat, melyet jó teljesítménnyel hálált meg. Jó esélye van arra, hogy feljutás esetén az élvonalban is bizonyítson. – Ágostont mindig a tehetségek közt tartották számon, de ez csak egy adottság, ahhoz, hogy idáig eljutott, kellettek a kiváló szakemberek, akiktől sokat tanulhatott az elmúlt években. Mondhatni, kettesével vette a lépcsőfokokat, 17 évesen felkerült az U19 keretébe, majd pár hónap múlva már a fiókcsapatban találta magát. Azt gondoltam, több időt tölt a kis Lokiban, fokozatosan megszokja a felnőtt futball ritmusát, de a nyári felkészülést az első csapattal kezdte meg. Jelenleg az a legfontosabb, hogy lépésről-lépésre haladjon, éljen az adódó lehetőségekkel, jó teljesítménnyel hálálja meg a bizalmat. Már volt iránta külföldi érdeklődés, de nem kell semmit elsietni. Előbb a DVSC-ben bizonyítson, feljutás esetén az élvonalban is tegye le a névjegyét, megfelelő rutinra tegyen szert a legmagasabb osztályban. Mindezek után, talán három év múlva el lehet azon gondolkozni, hogy külföldi csapatnál is kipróbálja magát. A tanulásról sem szabad megfeledkeznie, hiszen még gimnazista, de arról, hogy hol és milyen formában folytatja tanulmányait érettségi után, még nem beszélgettünk – zárta mondandóját Bényei András.
KZT
