Fotó: DVSC Kézilabda
Olyan ez, mint az iskolában: a kötelező házi feladatot hibátlanul megírtuk, már csak a szorgalmi van hátra.
Aki a hétvégén Veszprém romantikus, szűk utcáit járta, lépten-nyomon kézifanatikusokba botolhatott, s bizony a messzi Debrecenből is szép számmal elkísérték szurkolók kedvenceiket, akik szombaton döntőbe jutással hálálták meg a szeretetet. A fenti idézet is drukkerszájból származik, a Kisvárda hatgólos (28–22) legyőzését követően pedig valóban lekerült a teher a játékosok válláról, hiszen a vasárnapi fináléban a BL-címvédő Győr várt lányainkra. A Rába-partiak az elődöntőben a Ferencvárost fektették két vállra, a bajnokságban pedig erődemonstrációt tartottak a DVSC ellen, ám általános igazság, hogy egy mérkőzésen bármi megtörténhet, a mieink pedig eltökélten, mégis mosolyogva léptek pályára.
Nem indult rosszul a finálé debreceni szempontból, Csapó Kyra Kristiansen hetesét és Amorim bombáját is hárította, ám a túloldalon Laura Glauser egy támadáson belül három debreceni próbálkozást is védett. Kovács Anna bátran kísérletezett, s nem is eredménytelenül, hat perc leforgása alatt kétszer is bevette a győri kaput. Tartottuk a lépést a zöld-fehérekkel, Hornyák Dóra találatával pedig a mérkőzésen először a vezetést is átvettük, ekkor 5–4-es állást mutatott a Veszprém Aréna eredményjelzője. Fej-fej mellett haladtak a csapatok, kétgólos különbség először 7–5-nél alakult ki, Kovács Anna pedig továbbra is vezéregyénisége volt a Debrecennek, sorozatban négy gólt szerezve tolta csapata szekerét. Érkezett is az időkérés Ambros Martin részéről, de a győriek a folytatásban is messze elmaradtak legjobbjuktól, míg a mieink lendületesen, gyorsan és pontosan kézilabdáztak. Remek védekezéssel őriztük előnyünket, a lehengerlő támadójátékáról híres Rába-parti alakulat nem tudott mit kezdeni Csapóval, valamint az előtte magasodó kézerdővel. Húsz perc elteltével 10–10-re álltak a felek, s bár a folytatásban ismét riválisunk került nyeregbe, nem hagytuk ellépni a világ legjobb kézilabdázójának megválasztott Stine Oftedal vezette ETO-t. A félidő hajrájában Görbicz Anita is megvillantotta klasszisát, így a Győr 15–13-as előny birtokában mehetett pihenőre, de a látottak alapján Kudor Kitti sem lehetett elégedetlen.
A második félidő gyors gólváltással kezdődött, a Győr stabilan védekezett, de Despotovic bejátszása után Tóvizi egy gólra hozta vissza a Debrecent. Nem sokkal később Tóvizit kiállították, a megítélt hétméterest Görbicz magabiztosan értékesítette, majd egy gyors győri kontra után ismét három gólra nőtt a zöld-fehérek előnye. A mieink továbbra sem vallottak szégyent, Kovács többször is remekül szolgálta ki Tóvizit vagy Despotovicsot, ám a Győr sem tétlenkedett, lerohanásból szerzett gólokkal nőtt tovább a különbség. Petrus kiállításából nem jöttünk ki jól, bő tíz perccel a mérkőzés vége előtt öttel vezetett a rivális, ezzel pedig a lényegi kérdések el is dőltek. A Bajnokok Ligájában címvédő Rába-partiak végül 29–23-as győzelmet arattak a DVSC SCHAEFFLER felett, s bár egy döntő vesztese sosem vidám, lányaink emelt fővel jöhettek le a pályáról, hiszen nagy csatára késztették a topfavoritot. A fényesen csillogó kupaezüst az elmúlt évtized legjobb debreceni eredménye, amihez ezúton is szívből gratulálunk a játékosoknak, edzőknek és vezetőknek. Szép volt, csajok, ez Debrecen!
Női kézilabda Magyar Kupa, döntő
DVSC SCHAEFFLER – Győri Audi ETO KC 23–29 (13–15)
DVSC: Giergerich – Tóvizi 5, Kovács A. 12, Vámos 3, Despotovics 2, Hornyák 1
Csere: Csapó (kapus), Vámosi, Poczetnyik, Vantara, Bordás, Karsten, Csernánszky, Bánfai, Petrus, Arany
Vezetőedző: Kudor Kitti
Győr: Glauser – Edwige 1, Kürthi, Dale 2, Hansen 2, Oftedal 6
Csere: Solberg (kapus), Görbicz 5, Amorim 2, Kristiansen 3, Lukács, Fodor 4, Nze-Minko 4, Faluvégi
Vezetőedző: Ambros Martin
P.G.
