Fotó: FIBA
Ahogy a Punnany Massif énekli, az utolsó tánc következett vasárnap este a Nagytemplom előtt felállított miniarénában, ahol nagy örömünkre mindkét fináléban volt magyar érdekeltség. A hölgyek Olaszország, az urak Belgium legjobbjaival mérték össze erejüket, s bár egyik válogatottunk sem számított esélyesnek, a közönség támogatásával az elmúlt napokban többször borult már a papírforma.
Elképesztő elánnal vetették bele magukat a sorsdöntő találkozóba a hölgyek, fél perc alatt három kosarat jegyezhettünk fel, s védekezésben sem finomkodtak egymással a felek. A lendületet jól példázta, hogy Theodoreán a játékvezetőt is kilökte a pályáról – természetesen akaratán kívül, sűrű elnézéskérések közepette. A mieinknél ezúttal Medgyessy Dóra volt elemében, aki többször is szorongatott helyzetből találta meg a gyűrűbe vezető utat, miközben d’Alie-re nagyon figyeltünk, olykor két honfitársunk is őrizte az olasz világklasszist. A dobópárbajt idővel taktikai csata váltotta fel, négy perc elteltével 3–2-es magyar vezetést mutatott az eredményjelző, a mérkőzés első dupláját pedig Goree szerezte, amire sajnos hamar válaszoltak az olaszok. A feszültség és a tét mindkét gárda játékán érződött, nem ez volt a torna legszebb mérkőzése, de a kétségkívül a legfontosabb, így minden egyes magyar pontnak nagyon tudtunk örülni. Goree a nehéz pillanatokban ezúttal is vezérré lépett elő, Medgyessy hatékonyan gyűjtötte a lepattanókat, Papp pedig kitűnően védekezett – csapatként egyértelműen az olaszok fölé nőttek lányaink. Hamar elérték a falthatárt a felek, így kezdődhetett a büntetőzés, ebben a műfajban pedig riválisunk tűnt rutinosabbnak, két perccel a vége előtt 10–9-re vezettek a kék-fehérek. A bírói páros nem talált új barátokra Debrecenben, minden döntésüket füttykoncert övezte, Goree betörését ugyanakkor tapsvihar, 14 másodperccel a vége előtt egyenlítettek a mieink. Az utolsó szó azonban a riválisé volt, d’Alie középtávolijával Olaszország nyert 13–12-re, ezzel indulási jogot szerzett a tokiói olimpiára. Ellenfelünk nem ünnepelt látványosan, a győztes kosár szerzője interjújában a magyarokat méltatta, ám ez sajnos sovány vigasz, vereségükkel Medgyessy Dóráék nem lesznek ott az ötkarikás játékokon.
Sok idő nem jutott a kesergésre, néhány perccel később ugyanis már a férfiak sorakoztak fel a kezdéshez – a belgákat síri csend, a mieinket üdvrivalgás fogadta. Ennek ellenére a rivális kezdett jobban, fél perc elteltével hárommal vezetett Belgium, az első magyar kosárért Ivosevnek kellett alaposan megküzdenie. Kiválóságunk nem sokkal később egy ütközés következtében a földre került, ám a belgák rendkívül sportszerűtlen módon nem álltak meg, s újabb kétpontossal növelték előnyüket. Alig három perc pergett le az óráról, amikor már kilencnél járt ellenlábasunk, de mi sem szerettünk volna lemaradni, Ivosev vezérletével kettőre csökkentettük a különbséget. Várható volt, hogy idejekorán véget ér a döntő, így tartani kellett a tempót a belgákkal, ez pedig olykor tempókosarakhoz, máskor ki nem kényszerített hibákhoz vezetett. A játékidő feléhez érve 12–10-re vezetett Belgium, ami pedig ennél is fájóbb volt, hogy ekkora hét csapathibánál járt a magyar válogatott, így a belgák számolatlanul dobhatták a büntetőket. Ennek ellenére élt a remény, Ivosev a pontos befejezések mellett többször is besapkázta a hórihorgas belgákat, távolról pedig Keller Iván vállalkozott hatékonyan. Az utolsó három percre fordulva kettővel, 15–13-ra vezetett riválisunk, amely büntetőkkel és egy duplával két pontra került a győzelemtől, valamint a tokiói repülőjegytől. Amit nem is engedett ki a kezéből Belgium válogatottja, velük vált teljessé az ötkarikás játékok 3×3-as kosártornájának mezőnye. A magyarok kvóta nélkül maradtak Debrecenben, ám így sem érheti kritika honfitársainkat, akik három napon át szívvel-lélekkel küzdöttek, s emlékezetes pillanatokat okoztak a szép számú közönségnek.
3×3 kosárlabda olimpiai selejtező, döntők
Nők: Olaszország – Magyarország 13–12
Férfiak: Belgium – Magyarország 21–14
P.G.
