Hot-dog, főtt kukorica, nyalóka, jéghideg sör, s minden mi szem-szájnak ingere… A klasszikus kültéri rendezvényekhez illően ez fogadta a nagy számmal kilátogató publikumot a Perényi Pál Salakmotor Stadionban. A nem mindennapi nézőközönség persze a kedvenc vaspapucsos sportolókért, no meg persze az önfeledt szórakozásért váltott jegyet a 46. Debrecen Nagydíjra.
Már a felvezetés is nagy népszerűségnek örvendett, először Barcsa Lajos, Debrecen alpolgármestere köszöntette a kilátogató szurkolókat, majd egyesével bemutatták a versenyzőket. Természetesen az új kenyér ünnepén a magyar himnusz is felcsengett, aztán a fiatal tizenéves tehetség, Lovas Zoltán egy próbakört ment motorjával a salakon.
A nagy presztízs érezhető volt a versenyzőkön is, most ország-világ előtt megmutathatta mindenki a tudását. McGuiness és May az ausztrálokat, Becker az amerikaiakat, Ivacic és Skorja a szlovénokat, Macek és Chlupac a cseheket, Manev a bolgárokat, Kildemand és Nielsen a dánokat, Kosciuch és Lampart a lenygeleket, Kostigovs a letteket képviselte, de Magosi Norbert, Kovács Roland és Fazekas Dennis személyében honfitársainknak is szurkolhattunk.
Összesen tehát 16 motoros állt rajthoz a viadalon, mindannyian öt alkalommal teljesítették az 1500 méteres versenytávot, majd a szerzett pontjaikat összegezve alakult ki a döntő mezőnye. Magosi és Kovács már rögtön az első két futamban bemutatkozott, míg Fazekas a negyedik etapban indult. Honfitársaink futamgyőzelmet ugyan nem ünnepelhettek, azért rendesen kiálltak magukért, és láthatóan minden pontért megküzdöttek. Magosi végül 4 egységgel a legtöbbet szerezte, míg a másik két büszkeségünk 3-3 ponttal zárt. Az egyik frissítő szünetben egyébként nagy üdvrivalgás fogadta a 12-szeres győztes Adorján Zoltánt, aki tanulságos beszédet mondott, de a korábbi közönségkedvenc Tabaka József is szóhoz jutott.
A gyakran fellocsolt salakon kiélezett küzdelmet láthattunk, óriási harc zajlott a pontokért, mentálisan is topformában kellett lenni ahhoz, hogy ne legyen büntetés, avagy bukás. Olekszandr Loktajev tavalyi 1:06:88-as pályacsúcsa ugyan nem dőlt meg, de azért megközelítették néhányan az eredményt. A húsz rangsoroló futam után 13 ponttal Peter Kildemand zárt az élen, aki háromszor nyerni tudott, kétszer pedig második helyen zárt. Utána csupán egy ponttal lemaradva tőle hármas holtversenyben Norbert Kosciuch, Matias Nielsen és Jevgenijs Kostigovs jutott a döntőbe. Ötödik, egyben utolsó helyen a viszonylag ingadozó teljesítményt nyújtó Luke Becker 11 egységgel kvalifikálta magát a fináléba.
A döntőben minden eddiginél nagyobb volt a feszültség, de a versenyzőknek elsőre sikerült szabályosan elrajtolniuk. Már az első kanyarban az élre állt a dán Nielsen, akit sokáig Kostigovs üldözött, de egy rosszul bevett kanyar után visszacsúszott a lett versenyző a negyedik helyre. Nielsen az első pozíciót végül nem is engedte ki a kezéből, de az ezüstéremért nagy csata folyt, végül ezt a szintén dán Kildemand szerezte meg, míg harmadikként a lengyel Kosciuch futott be. Bizonyára az eseményen mindenki jól érezte magát, hiszen egy végsőkig kiélezett versenyt láthattunk, s feledhetetlen élménnyel gazdagodva utazhattak haza a salakmotor szerelmesei.
T.H.
