Fotó: dvsc.hu
Azt szoktuk mondani, vereség és vereség között is van különbség, nem mindegy, hogy az a csapat, amelyik alulmarad, milyen teljesítményt nyújtott az adott mérkőzésen. Látva a DVSC szombati, népligeti vendégjátékát, akár mondhatnánk, így ki lehet kapni, mert akaratból ezúttal nem volt hiány, ellentétben a Zalaegerszeg elleni találkozóval, mely után Toldi Gábor úgy nyilatkozott, kevés volt a lelkesedés. Ami alapból elvárható minden játékostól… Még a legvérmesebb Loki drukkerek is csak titkon bíztak abban, hogy ponttal tér haza a debreceni gárda az Üllői útról, s bár beigazolódott a papírforma, most olyan kritikát, mint az említett ZTE meccs után, nem fogalmazhatunk meg. Úgy is írhatnánk, hogy a Vasutas becsülettel helyt állt a Groupama Arénában, melyben van is igazság, de ha négy gól lett volna a két csapat közti különbség, akkor sem lehetett volna egy szavunk sem.
Továbbra is érthetetlen, hogy az amúgy sem acélos, ráadásul felforgatott védelem előtt miért Dzsudzsák játszik, akinek nem a védekezés az erőssége, bár most e téren nem érheti kritika. Ha már a szakmai stáb erőlteti a 4-2-es hátsó alakzatot, Varga mellett talán egy másik vkp-t kellett volna a kezdőbe jelölni, ezzel is stabilizálni a védelmet. Balázs a középpálya tengelyében sokkal hatékonyabb, egyike azon játékosoknak, aki meg tudja tartani a labdát, ki tudja szolgálni a szélen érkezőket, szervezőként mozgatja a csapatot. Ráadásul jóval közelebb van a kapuhoz, így kivételes lövőtechnikáját is tudja kamatoztatni. Igazából szélen érzi jól magát, de ha már kényszerből a tengelyben kell játszania, a hamis kilences poszt lehetne számára ideális.
Nem véletlen, hogy minden szakmát tanulni kell, ez alól az edzői hivatás sem kivétel. A legtöbb szurkolónál kiverte a biztosítékot, mikor a szakmai tapasztalat és képesítés nélküli, csapatot még nem irányító, C licences Huszti Szabolcsot nevezték ki vezetőedzőnek (mert attól, hogy Toldi nyilatkozik, Huszti a csapat első számú vezetője). Az edzői álmoskönyv szerint: mérd fel, mire képes a keret, ahhoz igazítsd a taktikát. Az új tréner viszont kitalálta a 4-2-3-1-es hadrendet, a hátul adogatós játékot, amely már a másodosztályban sem működött. Tette mindezt úgy, hogy kinevezése után három nappal, már az új játékrendszerben küldte pályára a csapatot, pedig ahhoz, hogy ezt valamilyen szinten elsajátítsák a játékosok, hetekre lenne szükség. Az nem egyszer bebizonyosodott, hogy a kontrajáték fekszik igazán a gárdának, a gólok többsége ilyen szituációk végén született. Ehhez meg is lennének az ideális szélső játékosok, Bévárdi, Ferenczi, Sós rendelkeznek megfelelő sebességgel. Huszti viszont ragaszkodik az általa megálmodott hadrendhez, taktikához, ez pedig véleményem szerint, szakmai hiba. Azt pedig végképp nem lehet értelmezni, miért ül meccsek óta két kapus a kispadon.
Ha már szóba került a védelem, az eddigi mérkőzések bebizonyították, nem sikerült megfelelően megerősíteni a hátsó alakzatot. A DVSC sportigazgatója három idegenlégióst szerződtetett a védelem tengelyébe, egyikük a kiesett Budafokban is gyengén teljesítő Nikolic. Mellette a brazil, Charleston Silva dos Santos is Debrecenbe tette át székhelyét, aki 24 évesen már sok csapatban megfordult, látva játékát, ezen nem is csodálkozunk. A francia-kameruni kettős állampolgárságú Sylvain Deslandes az egyetlen, akiben lehetett fantáziát látni, de azon kívül nem sokat mutatott, hogy tétmérkőzésen levágott egy nagy hisztit, mely után nem sokkal brazil társához hasonlóan megsérült. Adódik a kérdés, milyen állapotban vannak ezen játékosok, ha egy meccs után kiesnek, nem kontaktból adódó sérülés miatt. Érkezett még középpályára a nagy dirrel-durral, Barcelona nevelésként beharangozott Babunski, látva egy félidős teljesítményét, felvetődik a kérdés, mit is tanult a katalánoknál. Ezen játékosoknak van lehetőségük bizonyítani, vélhetően egyhamar nem válik meg tőlük a DVSC, kérdés, tudják-e igazolni, érdemes volt szerződtetni őket.
Az igazolásokkal kapcsolatban felmenteném Husztit, bár elvileg lenne beleszólása, kiket igazoljanak, de a végső döntést mindig a sportigazgató hozza meg. Bizonyos szinten Tőzsér Dániel keze is megvan kötve, hiszen a pénz nagy úr, abból pedig kevés van a klub kasszájában, a tervezett költségvetés jó része még hiányzik (ezzel egy későbbi írásban foglalkozunk). Viszont kizárólag azért igazolni, hogy meglegyen a keret, nem csak hiba, hanem ablakon kidobott pénz is. Öt meccsen a 12 találat kiváló, de ugyan ennyi gólt kapott a debreceni gárda, amely a legtöbb a mezőnyben, ez pedig nem jó előjel a folytatásra nézve.
Visszatérve a Ferencváros–DVSC találkozóra, ha a folytatásban legalább azzal az elszántsággal futballoznak a játékosok, mint az Üllői úton, javítva a védekezési hibákat, s az átigazolási szezon hátralévő három napján sikerül épkézláb belső védőt igazolni, a taktika pedig igazodik a játékosok képességéhez, talán nem kell izgulnunk az utolsó fordulókban.
Ez természetesen magánvélemény, mellyel lehet nem egyetérteni, az is előfordulhat, a folytatásban rácáfol ezen írásra a szakmai stáb.
KZT
