Az alapvető szabályok sokban hasonlítanak a két palánkra játszott klasszikus kosárlabdához (lépéshiba, kétszer indulás stb.), de rengeteg sajátossága is van a szakágnak. A mérkőzéseket egy palánkra játsszák (a gyűrű 305 centiméter magasan van), a pálya 15×11 méteres, a vonalak felfestése megegyezik egy fél kosárlabdapályáéval (a büntető 5.8m, a hárompontos 6.75m). A labda 6-os méretű, de súlya megegyezik a 7-es labdáéval (a kosárlabdában a hölgyek és egyes utánpótláscsapatok 6-os, a férfiak 7-es labdával játszanak). Nevéből adódóan három a három ellen játsszák, a csapatok létszáma 3+1 fő. A mérkőzéseket egy vagy két játékvezető vezeti. Az a csapat nyer, aki hamarabb eléri a 21 pontot, vagy 10 perc után több pontot ér el. Döntetlen állásnál az a csapat nyer, aki a hosszabbításban hamarabb elér 2 pontot.
Minden dobás egyet ér, a hárompontos vonalon kívülről értékesített dobás kettőt. A büntető is egy pont. Dobás közbeni szabálytalanságért egy büntető jár, a 6.75-ös vonalon túli dobás akadályozásáért pedig kettő. Hat csapatfault után minden személyi hibáért két dobás jár, tíz szabálytalankodás után pedig két büntető és labdabirtoklás is. A támadások befejezésére 12 másodperce van a csapatoknak.
Lepattanó vagy szerzett labda után ki kell vinni vagy passzolni a labdát a hárompontos vonalon túlra. Az idő kapott kosár után sem áll meg, a 12 másodperces támadóidő azonnal újraindul, a labdát ebben az esetben is ki kell juttatni a 6.75-ön kívülre. Mindkét csapatnak egy időkérése van, ezen kívül két reklámszünetet is van, az egyik 3 perc után, a másik pedig 7 perc után (természetesen, amikor megáll a játék).
Összességében a 3×3 egy rendkívül „nézőbarát” sport, gyors látványos és izgalmas, ráadásul az utca emberének sem kell sok eszköz az űzéséhez, gyakorlatilag egy szabadtéri kosárpalánk, egy kosárlabda és öt sporttárs kell hozzá. A körítés is rendkívül más, a mindenki által hallható kommentátor, a folyamatos zene és a szünetekben lévő kísérőprogramok sokkal könnyedebb szórakozást nyújtanak.
