Fotó: Matey István/Hajdú-bihari Napló
Még nem volt tizennyolc, amikor bemutatkozhatott az élvonalban, majd a junior válogatott bő keretébe is bekerült Török Lilly, akit a jövő egyik nagy ígéretének tartanak a szakemberek. A debreceni nevelésű tehetség valódi kézilabdacsaládban nevelkedett, ugyanis édesanyja, Csapó Erika, valamint édesapja, Török Imre is játszott korábban a cívisvárosban.
„Hatalmas megtiszteltetésként éltem meg, hogy ilyen fiatalon a felnőttekkel készülhettem, profi közegben szereztem értékes tapasztalatokat – hangsúlyozta a Debreceni Sportéletnek adott korábbi interjújában Török Lilly. – Mindenki nagyon segítőkész volt, nem lehetek elég hálás azért, hogy meglátták bennem a potenciált és lehetőséget adtak a bizonyításra. A Békéscsaba ellen sikerült gólt szereznem, ami megadta nekem a kellő önbizalmat, innentől kezdve még motiváltabb lettem. Teljesen más a felnőttek között játszani, mint a korosztályos csapatokban, sokkal gyorsabb a játék, ez pedig gyorsabb gondolkodást is igényel. Szoros kapcsolat alakult ki a lányokkal, akik közül poszttársam, Tóvizi Petra segített a legtöbbet, de a többiek is egytől egyig hozzátettek valamit a fejlődésemhez. Amikor kiderült, hogy nem utazhatok a junior válogatottal az Eb-re, természetesen kicsit csalódott voltam, ugyanakkor ez is arra sarkallt, hogy a jövőben még keményebben dolgozzak. Fizikailag rengeteget kell még fejlődnöm, ennek érdekében nagy hangsúlyt fektetek az erősítő gyakorlatokra, s bár egy kicsit monoton, hogy nincs a kezemben a labda, de ezt a részét is élvezem a munkának.”
A DVSC SCHAEFFLER válogatott beállói, Bordás Réka és Tóvizi Petra mögött idén kevesebb játéklehetőséghez jutott Török Lilly, így a klubvezetés és a játékos közösen úgy döntött, hogy a fiatal tehetség fél évre Mosonmagyaróvárra teszi át a székhelyét.
„Hirtelen érkezett az ajánlat, de alapos átgondolás után úgy éreztem, hogy a számomra ez egy olyan remek lehetőség, amit meg kell ragadnom – indokolta döntését a mosonmagyaróváriak honlapjának a tizennyolc esztendős beálló. – Természetesen a szüleimmel is beszéltem erről, de ők rám bízták a döntést, ami egy ideje már érlelődött bennem. Eddig a családommal éltem, most önállóan kell boldogulnom, egy új környezetben, izgatottan várom ezt is. A fejlődésem szempontjából az a legfontosabb, hogy folyamatosan játszani tudjak, tapasztalatot szerezzek, Mosonmagyaróváron pedig erre most több lehetőségem lesz, amivel nagyon szeretnék élni az elkövetkező időszakban. Szerettem Debrecenben kézilabdázni, de úgy gondolom, hogy azért is váltanom kell, hogy hamar ki tudjak lépni a »Csapó Erika lánya szerepkörből«. Az első edzések után pedig nagyon jók a benyomásaim, kedvesek, aranyosak a mosonmagyaróvári lányok és úgy látom, hogy már néhány nap elteltével be is fogadtak. A nagyon jó hangulatú, tempójú edzések is tetszettek, a játék is elég jól ment, bízom benne, hogy megállom majd a helyem.”
P.G.
