– Számodra sem ismeretlen a versenysport világa, hiszen hosszú évekig a jégen álltál kapuban. Hogyan jött a kapusság?
– Kiskorom óta minden sportágban a kapus poszt tetszett a legjobban, mikor a barátokkal lejártunk focizni akkor is mindig kapus voltam és egész jól ment. Később testvérem elkezdett jégkorongozni: megtetszett a sportág és el akartam kezdeni én is játszani. Gondoltam kapus leszek, mert úgy voltam vele, hogy neki nem kell olyan jól tudnia korizni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez koránt sem így van.
– Mi a legnagyobb különbség, ami a jégkorong és floorball között észlelsz? Mi fogott meg legjobban a floorballban?
– Nekem az volt a legfurcsább, hogy amíg a jégkorongban szabadon állhatok a kapuban, addig a floorballban csak térdelni lehet. A másik, ami rendkívül szokatlan volt, hogy nincsen olyan hatalmas védőfelszerés és hozzá kellett szoknom, hogy kevesebb részt fedek le a kapuból. Szerintem az fogott meg a legjobban, hogy gyors, nagyjából ugyanolyan pörgős, mint a jégkorong.
– Sablonkérdés következik: szerinted minden kapus bolond?
– Lehet van benne egy kis ráció, de a sorstársaim nevében azt kell, hogy mondjam, hogy nem.
– Mik a céljaid a következő szezonban? Milyennek érzed a csapatot?
– Szeretnék minél többel hozzájárulni a csapat sikerességéhez, maximumot fogok nyújtani, mint edzéseken, mint a mérkőzéseken. Szerintem nagyon jó, a csapat jól megy, látszik rajtuk, hogy akarnak és a csapat összetartás is remek. Jó esélyekkel indulunk a bajnokságba, ha végig kitart ez a lelkesedés!






Kristóf Dorogi 😉