Nem sok sót evett meg a DVSC kispadján Joao Janeiro portugál tréner. Igaz a nátriumklorid fogyasztásától orvosai tiltották el állítólag néhány éve, amikor magas vérnyomást diagnosztizáltak nála és ez utóbbi, meg a túlzott sófogyasztás előidézheti a vesegörcsöt, ami pokoli kínokat okozhat. Lehet, hogy emiatt is akadtak mentális gondjai, amikor hétvégente összeállítást kellett kitalálnia a Loki gárdájánál. Mert hat forduló alatt többet rotált, mint egy tiloló gép. A minap azt írtam egy kézilabdával kapcsolatos jegyzetemben, hogy deja vu érzésem van. Mintha megtörtént volna már velem az eset. És most megint.
Kezemben a korabeli sajtó, ahol azt olvasom, hogy 2016. augusztus 28-án új tréner vette át a DVSC labdarúgóinak irányítását. Az első osztály ötödik helyén álló csapat éléről távozott Kondás Elemér, helyét a portugál Leonel Pontes vette át. Minden jót írtunk akkoriban a liszaboni mesterről. Hogy ő fedezte fel Cristiano Ronaldot, meg évekig volt az ibériai válogatott másodedzője, biztosan érti a szakmát. Eli’bá távozásának okáról – magamat is beleértve – nem sok szó esett, semmit nem tudtunk meg a számára sajnálatos eseményről. Szóval Pontes jött, látott és kevés alkalommal győzött. Már akkor télen szóltak neki, hogy gyűjtögetni kellene a pontokat, de pont ezt nem tudta teljesíteni. Így érkezett el a bajnokság utolsó fordulója, ahol az volt a feladat, hogy győzni kell a Diósgyőr ellen, mert különben az ellendrukkerektől jön a zrika, hogy “NB II. keleti csoport…”. Leonelt leléptették, és szóltak Heczegnek. Ott voltam, amikor mindenki Bandija elvállalta. Ült Pallagon az irodájában, homlokán verejték cseppek jelezték, hogy a vérnyomása neki is sok folyadékot és sószegény étrendet követelt, egy kis tábla előtt tologatta a bábukat. Készült a DVTK ellen. Ideges és feszült volt, annyit mondott:
– Nem kaphatunk ki!
Aztán a fiúk legyőzték a borsodiakat és bent maradtak. Bandi csodát tett.
Most? Tudom, hogy egy napja környékezik a vezetők. Tudom, hogy a lelke a Lokié, tudom, hogy az egészsége forog kockán – remélem ő is tudja – mégsem zárkózott el teljesen. Segít Kicsinek. Aki játékosa volt. Aki mindenki Dombi Tibije, aki ha kell lefut két maratont, majd a célban kikészülve lihegi: győztünk.
Patetikus vagyok? Ige, de most nincs más lehetőségünk. Muszáj bízni bennük, muszáj türelmesnek lenni, még akkor is, ha ez nem rajtuk múlik. Van a fejük felett egy sajátos, kis markolatú, görbe, örmény szúró szerszám, egy Kaukázusontúli Damoklesz kardja: a tulajdonosok pénze és “hozzáértése”. Mert nem feltételezem a rossz szándékot a külföldi befektetőkről, de ha már beletettek vagy hatszáz milliót eddig, meg még decemberig is virítani kell valamennyit, akkor azt szeretnék egyszer, nem is olyan sokára visszalátni.
Emiatt vagyok szkeptikus. Félek olyan tréner jön majd a napokban, aki örömmel látja bankszámláján minden hónapban az euro ezreket, aztán ha megy a fiúknak jó, ha nem, akkor megy ő.
Ne legyen igazam! És akkor nézzük Senor Janeirot. Amikor idekerült, véletlenül találkoztam egyik előző munkaadójával, a kisvárdai Révész Attilával. Ültünk a Párizs Garden teraszán, és közöltem vele, két hét múlva kezdődik a bajnokság, nagyon megverünk benneteket a Várkertben. Ennyit válaszolt:
– „Nem haragszom Joaora, hogy otthagyott, sőt örülök neki, mert nem sok fogalma van a játék alapvető dolgairól. Ti is tapasztalhatjátok majd”.
Igaza lett. Bárányt három nap után ismét kezdőbe jelölte, meg is húzódott. A Zete második góljánál a 17 esztendős Farkast hibáztatta, és hosszasan sorolhatnánk, az öt védős felállástól kezdve a padon űlő cserékig. A mi szerencsénk az, hogy hat forduló után valaki, vagy valakik ezt észrevették és még időben léptek. Az mindenesetre jelzésértékű, hogy a tizenkét csapatos NB I-ben két klub akad, ahol “idegen tőke” irányít. Egyik a belga Újpest, a másik a mienk. És ha ránézünk a tabellára, most mind a kettőre igaz a szlogen, miszerint NB II…. tovább nem folytatom.
Szombaton jön a Fehérvár, amelyik alig tudta otthon tartani a három pontot az újonc Kecskemét ellen. Dombi Tibi debütál, Bandi bá’ ott ül majd öt sorral feljebb, és nem szól egy szót sem. Csak agyon izgulja magát. Van egy csomó játékos, van kiből válogatni, de ott vannak a képességek. Csodát tehát nem várok, ne várjunk.
A váltás még időben jött, reménykedhetünk egy szebb őszben. Így talán igaz lesz egy portugál közmondás: “Isten segít azoknak, akik nagyon korán felébrednek!”
W.Gy.
