Fotó: salakszorok.hu
Hogy emlékszik vissza, miként indult el önnél a salakmotor szeretete?
Már kisgyermekként megtetszettek a motorok – talán öt, vagy hatéves lehettem. Tizenegy éves koromban pedig rá is ültem egyre. Szóltam otthon, én motorozni szeretnék. Utána pedig már nem volt visszaút, beleszerettem első pillantásra a vaspapucsosok világába.
Mire a legbüszkébb a karrierjéből?
A karrierem elején már értem el szép sikereket, valamint olyan nagydíjakat nyertem meg, amit akkoriban magyar versenyzők előttem még soha.
Mai fejjel is belevágna az őrületbe újra?
Azt tudni kell, hogy a salakmotorozás egy drága sportág, ahogy minden technikai sport, de megpróbálnám újra igen, belevágnék. Az életem egy jelentős szeletét szenteltem a vaspapucsoknak, és nem bántam meg, sőt!
Mondhatni, hogy buzdítja is erre a fiatalokat?
Mindenkit! Ahogy látni, most is vannak debreceni fiatalok, akik belevágtak, és láthatóan élvezik minden percét a sportágnak. Mégegyszer mondom, pénz kell hozzá, de ha valakinek van, vágjon bele, nem fogja megbánni.
Ahogy kiveszem a szavaiból, manapság is követi a vaspapucsosok sorsát.
Természetesen, ez egy örök szerelem, ami remélem nem is múlik el már soha.
A magyar salakmotorozás helyzetéről mit gondol?
A koronavírus nagyon nagy kárt okozott ebben a sportágban is, sokkal előrébb is járhatnánk, ha az nincs. Úgy gondolom, mindent összevetve, van reális esély arra, hogy a jövőben érjenek el a fiaink szép eredményeket. A technikai, a szakmai adottságaink megvannak, a lehetőség tehát adott.
Ha jól tudom, ön is segédkezik a debreceni fiataloknál.
Így van. Amikor csak tehetem, ott vagyok a pályán, amiben kell, segítek. Kijárok versenyekre, követem a cívisvárosi fiatalok tevékenységét.
Önök a régi nagyokkal összejárnak még?
Mindenkinek megvan a maga élete, így kimondottan nem járunk össze, de a versenyeken szoktunk találkozni, beszélgetni, nosztalgiázni.
Az ön élete hogy alakult a pályafutásának a vége óta?
Maradt a salakmotor szeretete, pedig volt idő, mikor nem jártam ki a pályára, de aztán a feleségem csak rábeszélt, hogy menjünk ki a Gázvezetés utcára, azóta újra visszajött a motivációm még ennyi idősen is. Igaz öt évvel ezelőtt kaptam egy stroke-ot, de azon is túl vagyok.
Sportemberként, minden előjel nélkül kapott egy stroke-ot?
Igen. Ültem egy széken, elkezdett zsibbadni a ballábam, a zsibbadás pedig egyre erősebb lett. Majd már a kezem is zsibbadt, ekkor telefonáltam idősebb Tabaka Józsefnek orvos kapcsán, de ő mondta, hogy ne orvost keresgéljek, azonnal hívjam a mentőt. Tulajdonképpen ő mentett meg egy bénulástól.
Maradt maradandó károsodása?
Szerencsére nem, mára jól vagyok, de csak azt tudom mondani, mindenki nagyon vigyázzon az egészségére, attól fontosabb talán nincs is az életben.
P.I.
