Fotó: Ásztai Csaba
A helyzet nehéz, de nem reménytelen. Legalábbis a DVSC labdarúgói számára. Vasárnap este hattól az Üllői úton kellene csodát csinálni Bódiéknak. Az alliterációval nem költői műveltségemet kívántam fitogtatni, de tény, hogy a fű ott is olyan, mint a Nagyerdeiben, a kapuk mérete megegyezik, az öltözőkben – az energiaválság okán – Pesten is csak húsz fok van, a mentolos krémek illata pedig ugyanúgy terjeng. Már csak pontosan azt az eredményt kellene elérnünk, mint a Kecskemét, vagy a Zvezda tette az FTC ellenében.
Nem nevezném rangadónak a két nap múlva lejátszandó kilencven percet, mert a két együttes tabellán elfoglalt helye ezt nem teszi lehetővé. Mégis úgy gondolom, ha nem feltett kezekkel lépnek pályára a mieink, akkor igenis van keresnivaló a félelmetes, tizenötmilliárdból gazdálkodó, orosz tréner edzette, öreg kaukázusi juhász módjára az utóbbi hetekben nem harapó zöldek ellen.
A kecskeméti fiaskó és a belgrádi nagy zakó után sem üvöltözött habzó szájjal Csercseszov mester. Annyit mondott, majd az öltözőben megbeszélik. Elképzeltem, nem Szolzsenyicin szavaival próbált úrrá lenni a látottakon a Boss öltönyt és hozzá moszkvai eleganciával csatolt, egyáltalán oda nem illő fehér edzőcipőt viselő hajdani kapus legenda. Ezt a jelenlegi állapotot, a kissé zilált lelkeket kellene kihasználni a Lokinak.
Tudom, kintről, a pálya széléről mindenki szakember, tanácsokat tudunk osztogatni. De mégis! Ilyenkor, amikor nem mi vagyunk az esélyesek, eszembe jut a valamikor Debreceni Dózsa bajnok szakosztály vezetőjének, Molnár elvtársnak, alias Lisztesnek a pszichológusokat is megszégyenítő mondása: “nem kell megijedni, ezeknek is ugyanolyan szagos a végtermékük a WC-ben, mint nektek” A mélyenszántó gondolatokat Dániában engedte szabadon, amikor Süvöltősék a Fredericia ellen játszottak a BEK-ben.
Szóval, Uraim!
Nem betojni! Még akkor sem, amikor a statisztika azt mutatja, hogy eddig játszottunk 98 bajnokit a Zöld Sasok ellen. Ebből 46-ot ők nyertek, 25 volt iksz, és mindössze 27-szer győztünk mi. A gólarány 161-107 nem ide.
Lehet kicsit retusálni a dolgon. Mert jövünk, dübörgünk, mi piros-fehérek. Ahogyan Kosztolányi írja: ” Az ég legyen veletek, Üllői-úti fák, borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg.” Hát akkor legyünk mi ez a fergeteg!
W.Gy.
