Fotó: Ásztai Csaba
Ilyen és ehhez hasonló szavak hagyták el Szilágyi Zoltán edző száját az elmúlt héten, amikor a torony magasan esélyes DVSC Schaeffler hölgyei 25-22 arányban alulmaradtak a jóval esélytelenebb Budaörs otthonában. Az még csak súlyosbítja a zakót, hogy a vendéglátóknál három stabil játékos is sérüléssel bajlódott, helyükre ifjúságiak kerültek.
Amikor ezeket a sorokat írom, éppen véget ért a foci Magyar Kupa meccse a Fejér megyei Iváncsán, ahol a helyi harmadosztályú gárda hosszabbítás után legyőzte a nagyképű, Európa Ligában érdekelt, bajnok és kupa védő Ferencvárost. Deja vu érzés.
Mindkét esetben kevésnek tűnt csak kivonulni a játéktérre és elhinni, mi vagyunk a sztárok.
El is kell hitetni!
De térjünk vissza a Loki kéziseire. Minden bizonnyal jó lecke volt a lányoknak a fiaskó, ismervén a főnök Ábrók Zsolt habitusát, nem lettem volna a csajok helyében a meccset követő három napban.
A bizalom azonban részemről, részünkről meg van. Rossz napot fogtak ki, van ilyen. Az még nem tudható, hogy ez az elhullajtott két pont a végelszámolásnál mennyire fog hiányozni, de tavaly is ezt mondtuk, amikor ugyanígy járt az együttes az MTK otthonában. Aztán a vége, a biztos bronz lett.
Pénteken következhet a mea culpa, a bocsánatkérés a Hódosban, az engesztelés napja. Ez az Érd már nem ugyanaz, mint néhány éve Szabó Edina idején. Az edzőnő Amerikában, a régi játékosok szétszaladtak itthon és világban, a mostani egy fiatal, ám agresszív társaság. Mégis azt mondom, az esélyeket nem latolgatni kell, mert a hazai csarnokban a magyar válogatott kilencven százaléka veszi fel a küzdelmet a Pest megyeiek ellen. Ha a publikum hatvan perc alatt az akaratot, a hajtást, a dobott gólok tucatjait látja, megbocsát. Mert a célok nem változtak. Nekünk a bronz, a múlt heti Budaörsnek pedig a biztos bennmaradás. Mert ez a realitás.
Női kézilabda NB I
DVSC-Schaeffler – Érd
10.21. 18:00 Hódos Imre Rendezvénycsarnok
W.Gy.





