Fotó: Ásztai Csaba
Igaz Andjelko Mandics szinte minden utcát ismer a cívisvárosban, az utánpótlás az ő kezei között pallérozódik évek óta, a beugró szerep sem újdonság a számára. A mérkőzés előtt annyit mondott, sok ideje nem volt, elsősorban a meggyőzés erejével próbált élni, igyekezett a srácoknak bebizonyítani, van esély a felső házra. Igaz ehhez bravúrok sorozata szükséges a hátralévő tíz fordulóban. Hétszer kell győztesen elhagyniuk a játékteret. A Szolnok ellen úgy vélte nem nekik áll a zászló, de bármi előfordulhat.
A másik oldalon Gasper Potocnik már-már fellengzősen tudatta, gond egy szál sem, biztos a saját sikerükben.
A feldobás után azonnal vezettek. Először és utoljára. A két pont huszonöt másodpercig volt a zsebükben. Mert beindultak Govensék. A két hete igazolt amerikai-magyar válogatott először volt kezdő, és kifinomult eleganciával irányította a rábízott ötös fogatot. Szétnézett, oldalra bámult, átgázolt tekintetével Suboticékon, és előkészítette a többiek tripláit úgy, hogy közben maga is hintett két hármast. 3 perc 27 volt hátra a negyedből, 18-7-es hazai vezetésnél Potocnik időt kért. Nem használtak az intelmei. Kb. annyit sajátítottak el belőle, mint anno Imre herceg Istvánéból. Az első negyedet 26-9-re hozták a hazaiak, hétből hat tripla landolt a gyűrűben, ez 86 százalékos teljesítmény.
A második tíz perc arra volt jó, hogy kóstolgatták egymást az ellenfelek. A DEAC vigyázott az előnyére, kicsit visszafogott lett, vagy inkább az Olaj igyekezett jobban. De ez is csak arra volt elég a vendégeknek, hogy ne nőjön a különbözet.
Szünet után aztán majdnem beütött a krach. Következett a jellegzetes hazai betegség. Nem először fordult már elő a bajnokságban, hogy a DEAC jelentős előnnyel a birtokában a harmadik negyedet végig aludta, majd bukta az egész derbit. Most is hasonlót láthatott a publikum. Semmi nem jött össze. Az elején brillírozó Mócsán keze többször megremegett, eladott labdák, kidolgozatlan helyzetek utáni homályok, szükségtelen faultok voltak jellemzőek. Vérszemet kapott a Potocnik kvintett és ezt a részt be is húzták a maguk javára 26-11-re.
A mindent eldöntő végjátékban feljött a Szolnok három pontra, 55-52 állt az eredményjelzőn. És ekkor végre bekattant valami a fejekbe, az agyakba tolult a pozitív energia, és újra nekilódultak Drenovacék. Produkáltak egy 18-5-ös két és fél percet és újfent gyönyörű lett a világ a hideg csarnokban. Erőlködött az ellen, de Neuwirthéknak megint ültek a triplák, minden labdáért harcoltak, Taylor leszedte a lepattanókat, olykor olyan magasra ugrott, hogy közben pókhálózott is egyet. Potocnik tombolt, üvöltött, majd letargikusan leült a cserepadon pihenő övéi közé. A magabiztossága elúszott, mint Milák a mezőny mellett. A vége – teljesen megérdemelten – 81-63 a DEAC javára.
Nincs mit hozzátenni. A bravúrok sorozata – reméljük – elkezdődött. Jövő héten, idegenben a Falcoval játszanak Govensék. Játszanak?
Férfi kosárlabda NB I/A csoport 17. forduló
DEAC – Szolnoki Olaj: 81 – 63 (26-9, 16-14, 11-26, 28-14)
W.Gy.
