Fotó: Ásztai Csaba
A DVSC kéziseiért csütörtökön még az ősi rivális Békéscsaba ellen szoríthatott a Hódos Imre Rendezvénycsarnokba kilátogató, fantasztikus rangadóhangulatot teremtő szurkolótábor, vasárnap pedig már a fogadkozó, bizakodó Kisvárda ellen kellett ugyanezt megtenniük. Sűrű a menetrend, de hát ilyen ez, ha egy csapat több fronton is szerepel, persze panaszra semmi okunk. Már csak azért sem, mert a lila-fehérek ellen is hozta a kötelezőt a Lokomotív, és feltehetőleg azért maradt még a lányokban spiritusz.
“Hol van Szimó?” – kérdezte a lelátón egy kislány, aki vélhetőleg a bemelegítés alatt is már Planéta Szimonettát, a kedvencét kereste. Jelentjük: beteg! Nem volt a keretben Hornyák, Jovovics (ők sérülés miatt), valamint Costa betegség miatt. Szűkös volt a létszám, mindenesetre a meccs elkezdődött, a Loki pedig – ahogy a Békéscsaba ellen – ezúttal is álmoskásan kezdett. A meccs eleji nehézségek most azonban közel sem tartottak olyan sokáig, mint a legutóbb, hamar átvette a vezetést s egyben az irányítást is a debreceni csapat. Négy góllal is vezetett már a DVSC, ám az első félidő derekára vissza tudott kapaszkodni egyetlen találatra a Kisvárda, a forgatókönyv pedig hasonlóan alakult az első játékrész második felében is, csak épp 10–10-nél már ikszre álltak a mérkőző gárdák, akik ezzel az eredménnyel vonultak el szusszanni is.
Fél perc sem telt el a második harmincból, hétméterest lőhetett a vendég csapat, Akijama azonban úgy lőtt mellé, amilyet csak ritkán látni – persze debreceni szempontból, szerencsére. Egy perccel később Kácsor tett róla, hogy az előny ismét hazai oldalon legyen. Hullámzóan ugyan, de csak tartotta a fórt Szilágyi Zoltán együttesen, a 44. percben azonban fordult a kocka, 1–0 után ismét a Kisvárdánál volt az előny 16–1. A fordulópontra az 50. minutum adta meg a legnagyobb esélyt a cívisvárosiaknak, kettős emberelőnyben játszhattak ugyanis a piros-fehérek, ám végül még ők kaptak gólt belőle, a helyzet akkor sem lett jobb, mikor még mindig maradt egy szimpla debreceni emberelőny, ekkor ugyanis a szabolcsiak hétméterest harcoltak ki, öröm az ürömben, ebből legalább nem lett gól. Mégha a meccs színvonal alatti is volt, a körmünket rágtuk az utolsó percekben is, izgalmakban nem volt hiány. Ahogy mondani szokták – minden jó, ha a vége jó, az pedig jó lett. 22–19-re győzött a Debrecen, a többi pedig idővel úgyis felejtődik. Amiről viszont egy pillanatra sem szabad megfeledkezni, jövő héten újra a nemzetközi színtéren kell a lányoknak bizonyítaniuk, hétvégén érkezik a Sola.
Női kézilabda NB I
DVSC-Schaeffler – Kisvárda: 22–19 (10–10)
DVSC: GABRIEL 1 – TÖPFNER 5 (1), Hámori 1, Vámos P. 1, Füzi-Tóvizi 1, KÁCSOR 7, PETRUS 4
Cserék: Giegerich (kapus), BORDÁS 2, Szabó Nina, Csernyánszki.
Edző: Szilágyi Zoltán
Kisvárda: Mátéfi – Udvardi 1 (1), Karnik 1, Juhász G., Sápi 1, Bouti, MÉRAI 2
Cserék: SISKA 5, TRUNKOVÁ 3, Radojevics 2, Habánková 1, AKIJAMA 3
Edző: Bakó Botond
P.I.
