Fotó: Kiss Annamarie/HAON
Isten éltessen! Beléptél a hatvanasok klubjába.
Köszönöm, de én inkább azt mondanám, a második harmincba léptem.
Végül is, bátran letagadhatsz pár évet.
Az igazat megvallva, mindig le szoktam tagadni egy-két hónapot.
Azért megünneplitek a 30+30-at?
Ma a családdal ünneplünk, szombaton pedig a barátokkal a Paripa Csárdában bulizunk.
Hogy vagy így a második harmincnál?
Köszönöm, minden rendben, az egészségemmel semmi gond, de teszek is érte, rendszeresen sportolok. Szombaton is teniszeztem öt-hat órát, de egyébként is, mikor van időm, ütőt ragadok, vagy nyeregbe pattanok és taposom pár kilométeren keresztül a pedált.
Tartalmas évtizedek vannak mögötted, mindent elértél, amit szerettél volna?
Azért mindent nem, de nem panaszkodhatok. Teljesnek érzem sportpályafutásom, ott lehettem a csúcson, sőt Paróczai Sanyi barátomnak köszönhetően egyszeres magyar öregfiú-válogatottnak is mondhatom magam. Gyönyörű családom van, mindenünk megvan a tisztességes élethez. Mai napig dolgozok, soha nem unatkozom, mindig elfoglalom magam.
Vannak azért tervek a következő hatvanra?
Egyelőre csak 110-ig tervezek, nagyobb távlatokban nem gondolkozok. De a viccet félretéve, ha minden így marad, akkor már elégedett lehetek. Továbbra is a család az első, mellette a tenisz, kerékpár és a vadászat, na meg egy-két buli.
Akkor ötven év múlva?
Legyen inkább 100, az szép kerek szám.
KZT
