Fotó: Nagy Anita/DVSE
25 győzelem és mindössze egyetlen botlás. Ez a teljesítmény önmagáért beszél. Mi volt a titok?
A játékosok hozzáállása volt a legmeghatározóbb, ennek köszönhető ez a kiváló teljesítmény. Példaértékűen jártak az edzésekre és hajtották végre a meccseken a taktikai utasításokat. Ilyen mérlegre senki sem számított az idény előtt.
Főleg úgy, hogy úgy vágtatok neki a szezonnak, hogy erős felsőház volt a cél. Ezzel szemben néhány forduló után látszott, hogy többre hivatott az együttes. Evés közben jött meg az étvágy?
Már az első 4-5 bajnoki után körvonalazódott, hogy van itt keresnivalónk a legjobb csapatok ellen is. Ahogy haladtunk előre – és nyertük meg az első kilenc bajnokit -, a srácok egyre inkább elhitték, hogy itt valami sokkal nagyobb dolog is összejöhet, mint amit a szezon előtt elterveztünk. Az idegenbeli meccsek java részén egyébként nagyon nehéz dolgunk volt, hiszen összességében jó színvonalú az OB I/B. Néha talán a szerencse is mellénk állt, de úgy vélem, megdolgoztunk érte.
Mindezt úgy, hogy november elejétől csaknem fél évig az 50 méteres medence bezárása miatt itthon a 25-ös kismedencében edzettetek, hazai meccseiteket pedig Nyíregyházán játszottátok…
Valóban, és sajnos ez azért meglátszott a teljesítményünkön, főleg a mutatott játékon. Néhány héttel később el is szenvedtük az első vereségünket az Invictus elleni rangadón. Ott éreztem, hogy meg fogunk szenvedni a körülmények miatt. Át kellett alakítanunk az edzéseket, pörgősebb, gyorsabb gyakorlatokat végeztünk a kisebb vízfelület miatt. Arról nem is beszélve, hogy meleg víz sem nagyon volt az edzések után…Nagyon sok nehézséget okozott nekünk a lezárás, de hálistennek tudtunk alkalmazkodni a körülményekhez.
A sors fura fintora, hogy pont az Invictus otthonában nyertétek meg a bajnokságot három játéknappal a vége előtt. Az egy tökéletes nap volt?
Minden szempontból. Az idény legjobb játékával sikerült visszavágnunk az őszi vereségért és behozhatatlan előnyre tettünk szert a bajnokságban. Örök emlék számomra az a nap.
Edzői szempontból mit adott ez a szezon számodra, a bajnoki címen kívül?
Nagy élmény volt a megélni az egészet, de főleg a szezon végét. Amikor egész évben dolgozol és a végén sikerül elérni a kitűzött célt, olyankor valami egészen fantasztikus érzés kerít hatalmába. Ezt láttam egyébként a srácok szemében is. Elégtételt éreztünk, hogy akármennyire is nehéz volt és kihívásokkal teli, a végén kifizetődött a munka és a példás hozzáállás.
Majd jött a hidegzuhany – és most nem az uszodaira gondolok.
Nincs mit szépíteni, ez mindenki számára egy hatalmas csalódás. Bíztunk benne, hogy az előző év viszontagságai után jövőre már jobb lesz, főleg, hogy mi mindent megtettünk azért, hogy visszajussunk a legjobbak közé. Sajnos másképp alakultak a dolgok…
Ezek után miben lehet bízni? Hogyan fog felépülni a jövő évi csapat?
Nagyon bízom benne, hogy a keret java része egyben marad és a játékosok vállalni fogják a következő idényt. A mostani történések miatt senkit nem marasztalhatok el, ha mégsem itt képzeli el a folytatást, de bízom benne, hogy minél többen a maradás mellett döntenek.
Nyilván meg kell találni a motivációt a történtek után, de célokról lehet-e már beszélni?
Konkrétumokról egyelőre nem szeretnék beszélni, majd akkor, ha látom, hogyan áll össze a végleges keretünk. Nagyon szerettem dolgozni ezekkel a srácokkal, de tény, hogy nehezebb lesz megtalálni a motivációt. Remélem, menni fog azért. Abban bízom, hogy megmarad a mag, csakúgy, mint a motiváció.
Hogyan alakul a nyaratok?
Sokat nem pihenünk. A csapat 90%-a játszott a Debreceni Egyetem színeiben a MEFOB-on, amelyet meg is nyertünk. (Kádár Kálmán volt az egyetemi csapat vezetőedzője – a szerk.) Ezzel kivívtuk az Egyetemi Európa-bajnokságon való részvételt, melyet július közepén rendeznek Miskolcon. Nagy reményekkel készülünk a tornára, így már július elején nekilátunk a felkészülésnek. Remélem, sikeresek leszünk és abból az együttesből sokan fogják vállalni majd a szereplést a DVSE-ben a következő OB I/B-s idényben.
