Fotó:dvsckezilabda.hu
Azt a Vácot, mely papíron ugyan gyengült, talán nem is keveset, ám Szilágyi Zoltán tanítványai meglehetősen összeszedett, egységes csapat benyomását keltették, mind a felkészülés idején, mind pedig első tétmeccseik alkalmával. De mindettől, és tavalyi ötödik helyezésüktől függetlenül a legjobbak közé kerülés idén valószínűtlen bravúrnak tűnik, hiszen legjobb góllövőiket és kulcsembereiket veszítették el. Tőlük vonult vissza egy debreceni szíveknek is kedves ismerős, Soós Viktóra személyében, míg a 2012-es év legjobbjának megválasztott – nem mellesleg világbajnok brazil szélső – Nascimento Temes Bernadettel karöltve cserélte fehérvári szerelésre a vácit. Sonja Basic pedig tavalyi EHF-ellenfelünkhöz, a Nantes-hoz szerződött. (Egyébként négyesükkel együtt nem kevesebb, mint 379 bajnoki gól távozott a Dunakanyarból.) Meghatározónak mondható játékosaik közül a rutinos Bedő-Farkas Veronika Mosonmagyaróváron, Sara Vukcevic pedig Romániában, az egykor szebb napokat megélt Valcea csapatában folytatja pályafutását.
A távozók keletkeztette űrt túlnyomórészt utánpótlás-tehetségekkel, ifjú reménységekkel próbálták feltölteni. Ami minden kétséget kizáróan szimpatikus vállalkozás, és gyakorlatilag az egyetlen járható út esetükben, miután a szakmai igazgató Németh András egy nemrég készült riportban kijelentette, klubjuk nem akar részese és szenvedője lenni a magyar (női) kézilabdában elszabaduló gazdasági versenynek, ahogy a játékosok gátlástalan fizetési igényeihez sem szeretnének alkalmazkodni. Az viszont egyetlen, sportágban kicsit is jártas ember számára sem lehet kétséges – és Németh András szavaiból is kivehető – hogy eme filozófia alapja elsősorban anyagi, semmint szakmai megfontolásokon nyugszik. A lényeg persze annyi, hogy a Dunakanyarban visszatérnek hagyományaikhoz, és nevelőklubként kívánnak funkcionálni, helytállni az élvonal egyre erősödő mezőnyében. Érkezett hozzájuk a győri nevelésű, előző szezonban sérüléssel bajlódó Lakatos Rita, valamint a szintén kiemelkedő reménységnek számító, ám felnőtt-mezőnyben egyelőre talentuma bizonyítására váró Hornyák Bernadett is. De Barján Bianka, Suba Sára, Diószegi Nikolett és Kovács Patrícia szerződtetése szintén remekül illeszkedik a koncepcióba. Szülés után Vácott tér vissza az élvonalba a korábbi válogatott Szamoránsky Piroska, aki egyértelmű erőssége lehet majd a megfelelő NB1-es meccsrutin hiányával küzdő keretnek (az NB1 küzdelemsorozatába nevezett 22 fős váci állományból 17 játékos 1995 után született). Miképp nagy fegyverténynek számít Sanja Radosavljevic, Dijana Jovetic és a brazil világbajnok, Barbara Arenhart megtartása is. Az ő tapasztalatuk kulcsértékkel bírhat az idény egészében. Pláne, hogy a meglehetősen fiatal átlagéletkorral rendelkező váci állomány az EHF-kupában is érdekelt. Ahol magabiztosan, kettős győzelemmel búcsúztatták náluk jóval alacsonyabban jegyzett izraeli ellenfelüket. Ám a következő körben már egy jóval komolyabb erőpróba vár rájuk a német bajnoki negyedik (jelenleg második helyen tanyázó) Buxtehuder személyében.
Mint említettem, felkészülésük során harmonikusan működő csapat benyomását keltették, miután a Kohász-kupán elért negyedik helyezést veretlenül megnyert saját rendezésű torna követte, ahol egyebek mellett visszavágtak a Dunaújvárosnak. Emellett mindkét alkalommal le tudták győzni Lányainkat is. Hol Lakatos, hol Kovács, hol pedig a rutinos Jovetic számított vezéregyéniségnek.
A Holon EHF-beli sima kiütését követően múlt szombaton bemutatkoztak a bajnokságban is, miután az újonc Kecskemét csapatát verték hazai környezetben, 19 góllal. Legeredményesebb játékosuk Jovetic volt 8 találattal, de érdekesség, hogy minden pályára lépő mezőnyjátékosuknak sikerült a gólszerzés, mi több, egy alkalommal kapusuknak, Arenhartnak is, bár ez az ő esetében kicsit sem számít meglepőnek.
Ezzel szemben mieink aligha most vannak formájuk és lelkiállapotuk csúcsán, hiszen a döcögő felkészülés után élesben sem megy minden úgy, ahogy azt sokan megálmodtuk a szezonkezdet előtt. A győri vereséget és a szűk kecskeméti győzelmet egy olyan meccs követte, mely abszolút értékmérőnek ígérkezett. A Siófok ellen pedig megkaptuk a választ, avagy még az út töredékénél járunk, így dolgoznunk és javulnunk kell, ha jól akarunk szerepelni a többfrontos harcban. A csapat Lotte Grigelt leszámítva gyengén teljesített, hiányzott az a dinamika és átütőerő, melyre a bajnoki mérkőzések jelentékeny részében szükségünk van ahhoz, hogy versenyben legyünk. Leginkább mentálisan kell felépíteni a csapatot, hiszen átlövőink érzékelhetően fejben, egóban maradtak alul a magabiztos teljesítménnyel előrukkoló siófoki tüzérekel szemben. Ana Punko, Hajduch Csenge és Mada Zamfirescu hármasa mindösszesen három gólt jegyzett (román játékosunk be sem talált, de próbálkozásai is alig voltak). Az pedig világos, hogy hatékony és gólveszélyes belső emberek nélkül képtelenség megnyitni a falat, a területeket, ezáltal nem lehet megjátszani a beállót, valamint a szélsőket sem. Ezen a téren tehát mindenképpen előre kell lépnünk, ha eredményesek akarunk lenni. Egy szem Lotte Grigel ugyanis hiába teremt minden egyes megindulásából gólveszélyt, a magyar bajnoki mezőny 80%-a sokkalta komolyabb erővel bír annál, mintsem hogy egyetlen értékelhető teljesítmény elég legyen az üdvösséghez.
Ezzel együtt nem nehéz összegyűjtenünk pár érvet, melyek csütörtöki győzelmünk mellett szólhatnak.
- Szakmai stáb
Rövidre is zárhatnánk, hiszen mesterünk kétszeres BL-győztes, aki a tavalyi és a tavalyelőtti évadban is véghezvitt egy-egy komoly bravúrt a Lányokkal. Így mindenképp bízhatunk abban, hogy a fentebb citált problémákra már ebben a néhány napos intervallumban megoldást talál stábunk. Igaz, vezetőedzőnk a Siófok ellen nem igazán tudott belenyúlni a meccsbe, és a Lányok sem nagyon hitték el, hogy bármi keresnivalójuk lehet, aligha lépünk kétszer ugyanabba a folyóba. Hiszen az már számtalanszor bebizonyosodott, hogy a rossz periódusok csak ideig-óráig tartanak, és jóformán bármikor képes talpra állni a csapat. Elvégre tavaly sem volt olyan nehézség, amely megoldatlanul maradt, volt kiút minden átmeneti válságból. Elég csak az idei esztendő februárjára gondolni, amikor is egy hét leforgása alatt két meglepő bajnoki vereséget szenvedtünk el idegenben (MTK, Békéscsaba), ám a két kudarc között (és részben azok miatt) a szezon kulcsmeccsévé előlépő Érd elleni MK-negyeddöntőben, háromgólos hátrányból felállva, végletekig kiélezett csatában tudtunk diadalmaskodni. De említhetjük a Fradi elleni januári zakót, mely után a Dunaújvárosi Kohászt vertük 30-29-re úgy, hogy a fordulatos rangadón nem vehetett részt a csapat legjobbja, Karina Yezhykava.
- Tartás
Ahogy azt a fentebbi sorokban részletezett példák is mutatják, a Lányok tartása, mentális ereje mindennél erősebb. Különösen a kritikus, megoldhatatlannak tűnő helyzetekben, és bár a legutóbbi meccseken talán ezen a téren volt a legtöbb és legnagyobb hiányosságunk, ennek ellenére biztosak lehetünk abban, hogy már nem kell sokat várni az átmeneti gödörből történő kilábalásra.
- Erősebb állomány
A két csapat kerete, azok mélysége és variációs lehetőségei között jelentős különbségek vannak. Persze, ismerjük az örök törvényszerűséget, avagy a labdát nem a nevek, hanem a kezek dobják a kapuba, így ez önmagában semmit sem ér, ha a pályán nem alakítjuk át gólokban is mérhető különbséggé. Ezzel együtt az, hogy hazai pályán esélyesként fogadunk egy nálunk gyengébbnek tűnő ellenfelet, ha nem is megnyugtató, de mindenképp optimizmusra okot adó tény a csütörtöki hatvan perc előtt. Még akkor is, ha legutóbbi négy, Vác elleni mérkőzésünkből csupán egyetlen döntetlenre futotta.
- Hazai pálya
A Hódos egyedi atmoszférájának és a tábor által varázsolt hangulatnak nincsen párja szerte e világon. Ezt úgy vélem, nem is kell tovább ragoznunk.
- Lotte Grigel
Egyedül ő sem képes meccset nyerni, de az mindenképp bizakodásra adhat okot, hogy dán karmesterünk kiváló formában van. Győrben és Kecskeméten mondjuk ő sem igazán tudott érvényesülni, de a legutóbbi találkozón már megállíthatatlan volt. 11 akciógólt szerzett a jókora súlybeli és magasságbeli fölénnyel előtte tornyosuló siófoki fallal szemben. Persze, afelől ne legyen kétségünk, hogy ezek a paraméterbeli különbségek valamennyi ellenfelünkkel szemben adottak lesznek, Lottét azonban ez mit sem érdekli. A Balaton-partiak ellen, ha kellett, cselezett, ha kellett, betört, de nem fogta vissza magát akkor sem, ha átlövésre, vagy egy-egy ütemtelen próbálkozásra volt szükség. Csütörtökön remélhetőleg többen is felnőnek hozzá, ezesetben pedig nem lehet kérdéses a találkozó kimenetele.
Mindenki a Hódosba!
Mindent bele Lányok! Hajrá Loki!
T.S.
