– Tudom, hogy a DEAC-nál egy ideje már téma az élvonalba jutás, reményeim szerint elérjük ezt a célt az új idényben. Korábban párszor felvetődött, hogy Debrecenbe igazolok, örülök, hogy végre ez megvalósult. Több korábbi csapattársam is itt játszik, így ugyan új városba kerülök, de a közeg ismerős lesz. Biztos vagyok abban, hogy a srácoktól sok segítséget kapok majd. Egyébként sem tartok a beilleszkedéstől, ugyanis mindenkivel könnyen megtalálom a közös hangot. Nem szoktam nagy egyéni célokat megfogalmazni, nekem az a legfontosabb, hogy élvezzem a játékot, ha ez adott, akkor a jó teljesítménnyel sem maradok adós. Tavasszal az egyik francia másodosztályú bajnokin eltört az alkarom, de azóta már felépültem, így teljes erőbedobással vághatok neki a felkésülésnek. A tervek szerint a Szegeden elkezdett kézilabda edzői képzést a Debreceni Egyetemen fejezem majd be. A diploma megszerzését követően a sportközgazdász szakon szeretném folytatni a tanulmányaimat – nyilatkozta Rea Barnabás.
Rea sokáig Szegeden kézilabdázott, ott folyamatosan haladt előre a ranglétrán, végül az élvonalban és a Bajnokok Ligájában is játéklehetőséget kapott. A Tisza-parti városban eltöltött tizenhét év után tavaly nyáron külföldre igazolt, előbb az izlandi Stjarnanban, majd a francia Cherbourgban bizonyíthatott. A Stjarnan színeiben nagy sikert ért el, ugyanis szuperkupa-győzelmet ünnepelhetett.
– Rengeteg felejthetetlen emlékkel gazdagodtam Szegeden, bár azt kicsit sajnálom, hogy nem tudtam többet kihozni ebből az időszakból. Ennek ellenére büszke vagyok arra, hogy ott nevelkedtem, továbbá arra is, hogy több mérföldkövet elértem a csapattal. Izlandon abból a szempontból furának nevezhető bajnokságban szerepeltem, hogy tizenkét együttesből tíz reykjavíki volt, így nagyon sokat nem kellett utaznunk. Párszor a mérkőzések majdnem tömegverekedést hoztak, de a kedélyek hamar lecsillapodtak, a játékosok már baráti beszélgetéseket folytattak egymással a lefújás után. Ott a sport mellett mindenki dolgozik, én gyerekeknek tartottam edzéseket. Másfajta képzés zajlik Izlandon, hiszen a játék szeretete van a fókuszban, ezért minden tréningen kézilabdázni kellett. Az is érdekes, hogy az izlandi fiatalok párhuzamosan több sportágat is űznek. Franciaországban imádják az emberek a sportot, a másodosztály is sok embert vonzott, kis túlzással az összes találkozó Bajnokok Ligája-szintű körítéssel zajlott. Minden mérkőzés nagy küzdelmet tartogatott, bár ez nem meglepő, hiszen a gárdákat remek játékosok alkották – mutatott rá Rea Barnabás.
Rea Barnabást univerzális játékosnak nevezhetjük, hiszen nem csupán irányítóként számíthat majd rá a szakmai a stáb.
– Nyilván az irányító az elsődleges posztom, de balátlövőként sem jövök zavarba, sőt, ott segítek a csapatnak, ahol kell. Szeretem gólpasszokkal kiszolgálni a társaimat, de a gólszerzés sem áll távol tőlem, többek között távoli lövésekből és hetesekből is eredményes szoktam lenni. Hátul egyes és kettes védőként egyaránt bevethető vagyok – zárta mondandóját új szerzemény.
