Fotó:dvsc.hu
A bajnokság 1/3-án vagyunk túl, azt bátran kijelenthetjük, a csapat jóval felülmúlta előzetes várakozásainkat, 11 forduló után az élmezőnyben, pontosabban a 3. helyen áll a tabellán. Pedig nem kezdődött jól, hiszen egyből két vereséggel kezdődött a bajnokság, több fordulón keresztül a táblázat végén volt található a csapat, de a Paks elleni találkozón már sejteni lehetett, valami megváltozott. A DVSC vezetőedzőjével, Herczeg Andrással beszélgettünk az elmúlt 11 mérkőzés kapcsán.
Amikor elvállaltad a vezetőedzői megbízatást, milyen elvárást tűztél ki magad elé?
Az előző bajnokság utolsó fordulójában biztosítottuk be a bennmaradásunkat, az, hogy ilyen helyzetben volt a csapat, mindenki számára egy nagy trauma volt, amit nem szeretnénk újra átélni. A célunk az volt, a hátsó régiótól minél messzebb kerülni, egy stabil csapatot építeni.
Rosszul kezdődött a bajnokság, mérkőzések után kiemelted, hiányolod az agresszivitást.
Különösen az első mérkőzésen volt ezzel probléma, azt az egészséges agresszivitást, ami nélkülözhetetlen a labdarúgásból, nem láttam. Nagy pofon volt számunkra az a találkozó, hiszen a felkészülési mérkőzések jól sikerültek, bár mindig kihangsúlyoztam, teljesen más a bajnoki találkozó, de nem látszott, hogy problémák lennének az agresszív játékkal. Ezt a Haladás ellen is hiányoltam, de a paksi találkozón már ezen a téren nem volt bennem ez a hiányérzet. Akkor már egész más összetételben játszottunk. A Kövesdi meccs után azt gondoltuk, csak egy kisiklás volt, de a következő mérkőzést követően bizonyossá vált, változtatnunk kell. Annyiban viszont nehéz helyzetben voltunk, hogy támadó hiánnyal küszködtünk, Takács az első találkozó elején megsérült, Könyves Norbi, Mengolo sokat kihagyott a felkészülésből, Tabakovic még akkor nem volt a csapatnál. A Paks és a Fradi ellen Holmannak kellet őket helyettesíteni.
Mint említetted, a Paks ellen már érezhető volt a változás, az agresszivitás már látható volt. Mitől tudott ebben változni a csapat?
Jovanovic bekerült a középpálya tengelyébe Filip mellé, ettől középpályán agresszívebbek lettünk, de nem voltam maradéktalanul elégedett, igaz, hogy több labdát szereztünk, a védekezésünk is összeállt, de sok labdát el is adtunk. Szembesítettük a játékosokat a statisztikákkal, ami elég rosszul nézett ki a párharcok terén, mert a megnyertekben is a 12. helyen voltunk. De nem csak ezért szenvedtünk vereséget az első két találkozón, voltak más problémák is.
A Ferencváros és Videoton elleni mérkőzéseken új játékstílust láttunk a csapattól. Innentől lehet számítani ez előrelépést?
Én már a Paks ellenit is ide sorolnám, már akkor is a mostanihoz hasonló felfogásban próbáltunk játszani. A Fradi ellen a helyzeteink alapján közelebb álltunk a győzelemhez, a Videoton igaz benyomott minket a kapunk elé, a legvégén kaptuk a gólt, de úgy gondolom, a játékosok emelt fővel jöhettek le a pályáról. Ezeken a találkozókon már jobban együtt volt a csapat.
A Vasas meccsel kezdődött a győzelmi széria, bár az Újpest ellen döntetlent értetek el, de 6 mérkőzésen keresztül veretlen maradt a csapat. Mi idézte elő ezt a változást?
Semmi nagy dolog nem történt, egyszerűen labdabiztosabbak lettünk, érkezett Bódi Ádám, beépült a csapatba Varga Kevin, a védekezésünk csapat szinten is összeállt. Mérkőzések közben is tudtunk szerkezetet váltani, bővültek a lehetőségink a játékrendszer tekintetében. A játékosok egyre magabiztosabbak lettek, egyre nagyobb önbizalommal játszottak, ami szintén elengedhetetlen a mai labdarúgásban.
A sikerekben nagy szerepe van a játékhoz való alázatos hozzáállásnak…
Mindenképp és ezeken a találkozókon, még az Újpest ellen is így álltak hozzá. Meg volt a szerénység, alázat, a játékosok a földön tudtak maradni. Nagyon büszke vagyok a játékosokra, mert a hétköznapokban is így viselkednek, így állnak a munkához. Egy intelligens, jó gondolkozású csapat van most, kialakult egy nagyszerű közösség, ez is hozzájárult a sikeres szerepléshez.
Azt mindenképp ki kell hangsúlyozni, ezeket a sikereket helyi kötődésű játékosokkal értétek el. Az UTE ellen 10-en, míg a 11 forduló alatt 12-en léptek pályára.
A héten több sportújság is átvette azt a táblázatot, amiből az látszik, egész Európában a negyedik helyen állunk sajátnevelésű játékosok játékperceit tekintve. Azt gondolom, ez önmagáért beszél.
Más csapatok vásárolják már fiatalon is a játékosokat, Debrecenben ezzel szemben kinevelik. Ez lenne minden csapatnak a járható út?
Minden csapatnak mások a lehetőségeik, vannak akik más utat járnak, én azt gondolom, Debrecenben mindig akkor volt igazán jó a csapat, ha helyi kötődésű mag alkotta a keret gerincét. Természetesen szükség van külső igazolásokra, mert minden posztot önerőből sajnos nem lehet betölteni, de most a helyiek és az igazoltak egy nagyon jó közösséget alkotnak.
Az UTE meccsen is látszott, van még miből meríteni saját nevelés terén, hiszen Nagy Kevin is lehetőséget kapott, jól is szállt be a játékba. Az utánpótlásban is vannak tehetségek, ez az ottani szakmai munkát dicséri?
Mindez a DLA-ban dolgozó szakemberek munkáját dicséri, nagyszerűen és lelkesen végzik a feladatukat. Nem szabad elfelejteni, az ő áldozatos munkájuknak köszönhető, hogy újabb és újabb tehetséges játékosok nevelődnek ki.
Itt viszont szeretném megemlíteni az első csapatnál lévő kollégáimat is, Györky Gabit, Bücs Zsoltit, Erdélyi Miklóst, az orvosi, masszőri csapatot, a technikai személyzetet, így együtt nagyszerű stábot alkotunk.
Ha a csapatrészeket vesszük, először a kapusoknál kezdeném. Nagy Sándor magabiztos teljesítményt nyújt…
Igen, én is úgy gondolom, Sanyi magabiztos, jó teljesítményt nyújtott, voltak bravúros védései, a kevés kapott gól neki is köszönhető.
A védelem a személyi változtatásoknak köszönhetően lett ennyire stabil?
Kezdetben Kuti és Mészáros kezdett, majd változtattunk és Bényei, Kinyik kapott lehetőséget. Megbízhatóan teljesítenek, az előbb említett kevés kapott gól az ő érdemük is. Kuti Krisztián is jó teljesítményre képes, ezt az előző bajnokságban is bizonyította, nála azt érzem, túlságosan feszülten játszott, ami kihatott a játékára.
Itt előkerül az a kérdés, vérbeli balvédő nincs. Ez nem okoz nehézséget?
Mióta váltottunk és többfajta felállási formában játszunk, próbálunk mélységből sokat támadni. Ferenczi az előrejátékban nagyon sokat tud segíteni, a védekezésbe is egyre jobban belerázódik. A támadások segítését egyébként megköveteljük a szélső védőktől, ez mindketten jól meg is oldják.
Kezdetben kész szűrő volt Filip és Tőzsér személyében a védelem előtt, majd Jovanovic is bekerült a pálya közepére. Ezzel a védekezést próbáltad erősíteni?
Mint említettem, Jovanovic középpálya tengelyébe állítása után lett agresszívebb a játékunk, de meg lett a lehetőségünk, hogy más játékrendszert is tudjunk alkalmazni, ez is indokolta a változtatásokat.
A középpályás játék Bódi és Varga csapatba állításával változott meg?
Meg lett a feltétele annak, hogy át tudjunk állni 4-4-2 felállásra, de ezt mérkőzés közben is tudjuk változtatni, 4-1-4-1, 4-3-3-ra, tehát bővült a variációs lehetőségünk. De legtöbbször a 4-4-2-t alkalmazzuk. Először a Vasas elleni találkozón váltottunk menet közben szerkezetet. Mindegyik felállásnál nagy szükség van a mélyégből érkezők bekapcsolódására a támadásokba, ezzel is segítve a középpályásokat, főleg, ha az ellenfél öt középpályással áll fel, ezzel ki tudjuk egyenlíteni a létszámot illetve emberelőnyt is ki tudunk alakítani. Ezt a csapat nagyon jól oldotta meg a találkozókon, ehhez kellett Bódi és Varga, de nagy szerepe van ebben Tőzsérnek és Jovanovicnak is a pálya tengelyében.
Legproblémásabb rész a támadósor. Könyves, Holman, Mengolo, Takács, Tabakovic, akik ezen a poszton szerepeltek. Egy játékos távozott, a másik három sérült. Itt mi várható?
Takács sérülése után Holman került előre, majd Könyves és Mengolo, akik már több mérkőzésen együtt játszottak. Mengolo sérülése után Tabakovic és Takács kapott lehetőséget. Sajnos jelenleg mind a négyen sérültek, hosszú időre kiesnek a játékból. Mengolo még Dankó Misivel különmunkát végez. Jelen pillanatban fejfájást okoz, a következő mérkőzésen ki játszik majd a támadó poszton, természetesen azért elképzelésem van. A négy játékos azért is különösen hiányzik, mert mindegyikük más stílusú, amit mérkőzéseken nagyon jól lehet használni, volt variációs lehetőség.
Összességében a csapat túlteljesítette az elvárásaidat?
Az elvárásaimat túlteljesítette a csapat. Továbbra is azt mondom, a hátsó régiótól minél jobban távolodjunk el, ha az élmezőnyben tudnánk maradni, én leszek a legboldogabb. De a realitások talaján kell maradni, sok mérkőzés van még hátra, nehéz találkozók várnak még ránk és az elkövetkező mérkőzéseken ugye az a gond, hogy nincs csatárunk. Célkitűzésekkel csínján kell bánni, mert tavaly is NK-i kupaindulás volt a cél és a végén a bennmaradásért küzdöttünk. A célokban is reálisnak kell maradni, sok játékos most játszik először NB-1-ben, vagy csak alkalmanként kaptak lehetőséget. Itt sokat számít a rutin, nekünk még izmosodnunk kell és stabilaknak lennünk. Továbbra is arra kell törekednünk, minél több helyi kötődésű fiatalt beépítsünk, illetve ha kell, igazoljunk posztokra. Természetesen a jövőben szeretnénk minél előrébb kerülni, boldog lennék, ha újra futball láz lenne Debrecenben, jó lenne, ha a lelátón is egyre több szurkoló buzdítaná a csapatot.
Ismételten szeretném megköszönni szurkolóinknak, hogy ott vannak a csapat mögött, sokat jelentenek számunka. Mi is akkor vagyunk igazán boldogok, ha a szurkolók elégedettek a játékunkkal és az eredményeinkkel.
Holnap edzőmérkőzés lesz. Azok kapnak lehetőséget, akik eddig kevés játékpercet kapnak vagy mindenki?
Mindenki, aki egészséges a keretből, játszani fog, sőt több fiatalt is pályára fogok még küldeni.
