Nyáron meglehetősen eseménytelen összecsapást produkáltak a csapatok, mely 1-1-gyel zárult, így szimpatizánsok és semleges szurkolók egyaránt remélhették, hogy ezúttal sokkalta színvonalasabb, izgalmasabb mérkőzésre lesz kilátás.
Azóta persze rengeteg víz lefolyt a Dunán, a DVSC kilábalt a szezon eleji kilátástalanságból, immáron nyolc veretlen meccsel a háta mögött léphetett pályára, míg a Paksról az az összbenyomás támad az emberben, hogy ha akarnának, sem tudnának elmozdulni a tabella teteje, vagy éppen vége felé. Rendkívül masszív, kemény együttes, mely képes valamennyi élvonalbeli klubot kihívás elé állítani.
Herczeg András ezúttal nem számíthatott a Haladás ellen agyrázkódást szenvedő Sós Bencére, valamint a szintén megsérülő Szatmári Csabára sem, Haris Tabakovic pedig a hétközi kupameccsen szedett össze kisebb húzódást. Ennek függvényében mesterünk Mészáros Norbertet vezényelte a védelem tengelyébe, Mengolo ékpárjaként pedig Könyves Norbert bizonyíthatott, minden más változatlanul alakult a személyi összetétel tekintetében.
Míg Csertői Aurél a Verpecz-Vági, Zachán, Gévay, Szabó-Hajdú, Bertus, Simon, Papp, Koltai-Kulcsár összeállítású tizenegyet tüntette ki bizalmával.
Meddő paksi labdatartás után a 4. játékperc már oktatófilmbe illő debreceni akciót hozott: Mengolo sarokkal lekészített labdáját Könyves lőtte el, ám kísérlete elkerülte Verpecz kapuját. Erre válaszul Simon fejelt a hálónkba egy veszélyes szögletet követően, szerencsére csak oldalról.
A 9. percben Mengolo sprintelt végig a megüresedő paksi térfélen, kisodródott testhelyzetből leadott lövését könnyűszerrel blokkolni tudták. Mire jött is a hidegzuhany: Papp Kristóf játszotta tisztára magát a tizenhatosunk előterében, lapos és pontos lövése pedig utat talált Nagy Sándor kapujának hosszú alsó sarkába. 0-1!
A válaszra sem kellett sokat várni: Könyves lépett ki egy előrevágott labdával, majd mikor már úgy tűnt, oda a helyzet, kapu előtt keresztbelőtt kísérletét a hosszún érkező Bódi pofozta a hálóba! 1-1, villámgyors egyenlítés!
A gyors gólváltást mezőnyjáték követte, mely során a vendégjátékosok látványosan és könnyen adták meg magukat a párharcokban. Bár a Paks jóval többet birtokolta a labdát, kellő fantázia híján nem tudtak valódi gólveszélyt kialakítani. Mieink viszont bántóan alárendelt szerepben futballoztak, előfordult, hogy percekig nem tudtuk kihozni a játékszert saját térfelünkről. Játékunk a félidő hajrájára valamelyest felélénkült, Bódi több ízben próbálkozhatott pontrúgással, megoldásai egyhangú sikertelenségbe fulladtak. Legveszélyesebb emberünknek egyértelműen Mengolo tűnt, aki gyorsaságával alaposan feladta a leckét az atomvárosi hátsó alakzatnak. Egy ízben szépen verte meg emberét, ám éles szögből leadott löketéből mindössze szögletre futotta.
A 43. percben a sípmester borzolta a kedélyeket: Mengolo kevergetett ügyesen, felvágták, ám a játékvezető nem volt hajlandó tudomást venni az esetről.
A gyenge félidőre persze, nincs mentség. Csapatunk nem tudta irányítani az eseményeket, ötlettelenségünk dacára benne volt a további gól a játékban, a félidei iksz abszolút jogosnak mondható.
A folytatásra már átvettük az irányítást, s ugyan tiszta helyzetet nem sikerült kidolgoznunk, a gól mégis összejött, miután Bényei remek ütemben lépett ki, ám a tizenhatoson belül lerántották, a jogos büntetőt csapatkapitányunk értékesítette ellentmondást nem tűrő természetességgel! Előnyben a Loki, 2-1! Pár perccel később a vendégek is tizenegyest reklamáltak, miután Nagy mozdult ki kissé elhamarkodottan kapujából, végül Bognár kifelé ítélt szabadrúgást. Ettől függetlenül beszorultunk, kár volna tagadni, a paksi fölény pedig viszonylag gyorsan góllá érett: a 61. percben Papp érkezett egy jó ütemű beadásra, léc alá küldött lövésére Nagy Sándor mozdulni sem tudott. 2-2!
Mengolo-t Takács váltotta, aki ha már beállt, kiosztott egy gólpasszt: felszabadításunkat követően ugyan ő, és védője sem igazán találta a labdát, ám támadónk szerencsére gyorsabban eszmélt, s indította is a szélen feltűnő Bódit, aki az elcsúszó paksi védők között tisztán, egy az egyben vezethette kapura a labdát, és nem is hibázta el a lehetőséget, okosan gurított el Verpecz mellett. Újra nálunk az előny!
Alig egy percre rá pedig újabb ígéretes akciót vezethettünk, ám Takács ezúttal rossz megoldást választott és égbe lőtte a labdát! Ekkor már Csősz Richárd is a pályán volt. Ifjú játékosunk a kissé fásult Varga Kevint váltotta.
Bár a Paks próbálkozott, a hátralévő percek nem hoztak változást. Mi több, Takács hibázott ordító ziccerben, s az utolsó két percre még Nagy Kevin is beállt a duplázó Bódi helyére.
A vége 3-2 maradt, így kemény, küzdelmes meccsen sikerült itthon tartanunk a létfontosságú három pontot.
Szép volt Fiúk!
Hajrá Loki!
T.S.
