Fotó: Halmai Balázs/DVSC
Győzelemmel kezdte tavaszi szereplését Szatmári együttese, amely gárda a Tiszaújváros ellenében gyűjtötte be a három pontot. A 23. fordulóban könnyebb mérkőzés várt a piros-fehérekre, vasárnap a kiesőzónában tanyázó Sajóbábony otthonában léptek pályára. Egy újabb sikerrel megszilárdította volna helyét a középmezőnyben a kis Loki, amely csapat a 11. pozícióból várta az összecsapást.
Esélyeshez méltóan kezdte a mérkőzést Szatmári Csaba együttese, már az első perctől nyomás alá helyezte a hazaiak védelmét. Azonban hiába a mezőnyfölény, nem sikerült bevenniük a Sajóbábony kapuját. A 21. percben, szinte a semmiből, megszerezte a vezetést a hazai gárda. Fiókcsapatunk fokozta a nyomást, sorra dolgozták ki a helyzeteket, de a várva-várt gól csak nem akart megszületni.
A játék képe a második félidőben sem változott, a piros-fehérek domináltak, míg a hazaiak csak a védekezéssel voltak elfoglalva, időnként durva belépőkkel állítva meg a debreceni játékosokat. Ha ez nem volt elég hatékony, a kispadról felhangzó sípszóval akasztották meg a piros-fehér támadásokat. A játékvezető, megunva ezt a sportszerűtlen viselkedést, kiállította a Sajóbábony edzőjét. A pályán is megfogyatkoztak a hazaiak, de az egygólos előnyüket megőrizték a mérkőzés végéig és otthon tartották a pontokat.
NB-III. 23. forduló
Sajóbábony – DVSC-II.: 1:0 (1:0)
DVSC-II.: Hrabina, Jankelic, Juhász, Szabó Á. (Gyönyörű 57’), Talpalló, Kozma (Girdán 57’), Gellén, Maruscsák (Preg 75’), Füzfői (Tordai 46’), Kovács G.
Vezetőedző: Szatmári Csaba
Szatmári Csaba: Végig uraltuk a mérkőzést, mi domináltunk, de egy pontrúgásból az első félidőben ellenfelünk betalált, mellyel meg is nyerte a mérkőzést. Hiába játszottunk mezőnyfölényben, szorítottuk be a Sajóbábonyt a kapuja elé, dolgoztunk ki sok helyzetet, nem sikerült gólt szereznünk. Ellenfelünk betömörült a kapuja elé, nem tudtuk feltörni a védelmet, a nagyon kisméretű, sáros pálya is ennek a harcmodornak kedvezett. Mindent megpróbáltunk, hogy fordítsunk, de ezen a napon hiányzott a gól a játékunkból. A Sajóbábony foggal-körömmel védte az eredményt, időnként a durvaságtól sem riadtak vissza. A kispad felől többször is sípszót lehetett hallani, mely megtévesztett minket, ígéretes, góllal kecsegtető helyzetben akasztva meg a támadásunkat. Ilyen sportszerűtlenséggel pályám során még nem találkoztam.
KZT
