Hétvégén a Kaposvár ellen nyertetek magabiztosan, 3-0 arányban. Milyen volt a meccs?
Sokat húzták az időt a kaposváriak, de jól játszottunk, és összességében minden rendben ment.
A találkozó különlegessége, hogy te viselhetted a csapatkapitányi karszalagot.
Mivel Lipcsei Peti megsérült, Baranyai Nimród pedig az eggyel idősebb korosztályban játszott, én lehetettem a csapatkapitány, ami megtisztelő, ugyanakkor szokatlan érzés volt. Próbáltam beszélni a többiekhez, és irányítani a csapatot, ami egyáltalán nem áll tőlem távol, hiszen minden helyzetben szeretem segíteni, biztatni a társakat. S ugyanezt elvárom fordítva is, hiszen a folyamatos kommunikáció az egyik kulcsa annak, hogy eredményesek legyünk.
Korosztályoddal második helyen álltok a bajnokságban. Milyennek látod a csapatot?
Akadt egy-egy meccs a korábbiakban, amely nem a terveink szerint alakult, de egyben vagyunk. Legfőbb erényünk csapatszinten az, hogy jól tudjuk kihozni a labdát, nem kapkodunk, nyugodtan futballozunk. Gyakran letámadunk, megszerezzük a labdát az ellenfél térfelén, és ha kell, higgadtan, türelmesen építkezünk. A pillanatnyi második hely érzésem szerint reális, hiszen a bajnokságot vezető Honvéd nagyon erős, és bár mi sem vagyunk elmaradva tőlük jelentősen, sajnos többször botlottunk.
S te milyen formában vagy?
Szerintem nem panaszkodhatok. Bár volt egy-két rosszabb meccsem, szerencsére sikerült összekapnom magam.
Az idei bajnokságban csapatod összes mérkőzését végigjátszottad. Tíz találatod pedig azt mutatja, hogy a góllövés sem áll tőled távol.
Támadó középpályásként elsősorban a kulcspasszok kiosztásában szeretek jeleskedni. Emellett nagy előnyt jelent számomra, hogy ebben a szerepkörben szabadabban mozoghatok a pályán, kivehetem a részem a támadásokból, beindulhatok üres területekbe, és ugyanígy besegíthetek a védekezésbe. Szeretem ezt a posztot.
Mi szükséges ahhoz, hogy még komplexebb játékossá válj?
Nagyon motivált vagyok, s törekszek arra, hogy minél jobban ellássam a feladataimat. Gyakran végzek pluszmunkát a konditeremben, mert szeretném fejleszteni az indulósebességemet, és fontos, hogy tudjak ütközni, fejelni is.
Pályán belül, s kívül mely társaiddal érted meg magad a legjobban?
Nagyon jó közösségünk van, így elmondhatom, hogy mindenkivel jóban vagyok, de Baranyai Nimróddal, Bényei Ágostonnal, Fűzfői Márkkal és Bernád Szabival különösen szoros baráti kapcsolatot ápolok. Mindig sokat beszélgetünk, gyakran edzések után is, és igyekszünk segíteni egymásnak.
Edződ Németi János. Milyen vele dolgozni?
Szerencsére nagyon jól megértjük egymást Jani bá’-val. Amikor védekezőbb felfogásban szerepeltetett, bátran elmondhattam neki, hogy előrébb jobban érzem magam. Mindent meg tudunk beszélni, kölcsönös a bizalom, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeresek legyünk.
Korábban több tréner keze alatt is megfordultál. Melyiküknek volt fontos szerepe a fejlődésedben?
Lente Lajos bácsinál kezdtem öt éves koromban, majd Kaszás János volt az edzőm. Ezek az idők meghatározónak bizonyultak, hiszen ekkor szerettem meg igazán a futballt. Később Fórián Zsolttal és Pénzes Lászlóval is dolgozhattam, s elmondhatom, velük is nagyon jól kijöttem.
Ha feleleveníted a kezdeteket… mi szólt a futball mellett?
Édesapámmal sokat jártunk át a DEAC-pályára, passzolgatni, rugdosni. Majd egyszer azt mondta nekem, hogy nézzünk meg egy edzést, és kezdjem el komolyabban. Ám kiskoromban még igencsak félénk voltam, így kisebb ajándékokkal sikerült rávennie arra, hogy kipróbáljam magam élesben. Végül nem bántam meg, hiszen nagyon megszerettem ezt a sportágat.
S milyen távlati célok fogalmazódtak meg benned az évek alatt?
Jó lenne minél hamarabb, lehetőleg 3-4 éven belül az NB1-ben játszani. Nem feltétlenül szeretnék korán külföldre igazolni, mert véleményem szerint Magyarországon is adottak a körülmények a megfelelő fejlődéshez. Idővel persze, ha sínre kerül a pályám, szóba jöhet egy nívós, külföldi bajnokság is.
Melyik lenne számodra a legideálisabb terep?
A Borussia Dortmund mérkőzéseit rendszeresen követem, ott könnyen el tudnám képzelni magam. Annak ellenére, hogy kedvenc csapatom a Real Madrid, melyben Toni Kroos és Luka Modric játéka tetszik a legjobban. Mindketten nagyon jól kezelik, és gyorsan játsszák meg a labdákat, sokat kényszerítőznek, jó passzokat adnak. Így én is igyekszem minél több dolgot ellesni tőlük.
A DVSC nagycsapatában van-e olyan játékos, akire felnézel?
Tőzsér Dánielt mindig figyelem a középpályán, érzésem szerint tőle is sokat tanulhatok.
A pályán kívül milyen elképzeléseid vannak a jövőt illetően?
A jogi pálya érdekel, de szerencsére még bőven van időm dönteni ezzel kapcsolatban. Jelenleg a Hatvani István Általános Iskolában tanulok, ám ez az utolsó évem, hiszen a következő tanévben elkezdem középiskolai tanulmányaimat az Ady Endre Gimnáziumban, nyelvi előkészítő szakon, ahol a csapatból Kuszkó Dominik és Bényei Ágoston az osztálytársaim lesznek.
Szabadidődet mivel töltöd?
Szívesen hallgatok zenét, két testvérem közül a kisebbel sokat játszok együtt. Emellett gyakran átmegyünk egymáshoz a barátaimmal leckét írni, melyeken aztán rendre a beszélgetés kerül előtérbe. Egyébként pedig nincs túl sok szabadidőm…
Elvégre kedden már újabb feladat vár rád, s csapatodra. Mégpedig Székesfehérváron, a Videoton vendégeként.
Mindenképp szeretnénk nyerni. Ezzel együtt hat mérkőzés van hátra a bajnokságból. Mindegyiken arra törekszünk, hogy minél jobban szerepeljünk.
T.S.
