Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Néhány napja az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem egy olyan konferencián Kecskeméten, ahol különböző felekezetek vezetői mondták el véleményüket az ünnepről, a közös gyökerekről. Ott elhangzott, egy Újfalusi Mártától származó mondat: “A megbocsátás egy nagyon izgalmas cselekvés”. Ezt szőtte tovább az egyik püspök úr, aki beszélgetés során hozzátette, a bocsánatkérő mindig sebezhető állapotban van. Ezért félnek sokan bocsánatot kérni. Félnek a hatalom vesztéstől, a visszautasítástól, az erkölcsi bukástól.
Mindezeket végighallgatta Jónyer István világbajnok asztaliteniszező, a Debrecenből kiebrudalt Klampár Tibor csapattársa és barátja, aki a mai napig nem tért magához egy tíz nappal ezelőtti esemény után. Tele volt vele az országos sajtó, hogy Klampár Tibor előzetes engedély nélkül volt bátor megjelenni a DAK-DEAC edzőtermében, ott szeretett volna néhányat ütni, aláírást osztogatni gyerekeknek és felnőtteknek, de a nagyhatalmú elnök elküldte. Kapott is hideget, meleget Horovitz Tamás – ő a főnök – a különböző fórumokon, többen javasolták, tűnjön el a klub éléről, és kérjen elnézést a nála sokkal intelligensebb, megbántott, hajdani világelsőtől.
És ez a gesztus a mai napig nem történt meg. Az első számú vezető azt is megemlítette, neki Jónyer a barátja, máskor, bármikor, amikor egyeztetnek és ő rábólint mehet Klampár, meg mindenki. Nos ezen méltatlankodott a Nemzet Sportolója Jónyer István.
– Soha nem volt, és ezek után nem is lesz a barátom ez az ember. Azt viszont elvárom, hogy nyilvánosan kérjen tőlem, tőlünk bocsánatot. Bár ahogy ismerem – felszínesen – nem fogja megtenni.
Mikor ezeket a sorokat írom, elnök úr néhány napja ismét fontos pozíciót tölthet be a Debreceni Zsidó Hitközség élén. Hírek szerint május 14-én indul az országos, a MAZSIHISZ vezetői székért is. Ha nem ő nyer, nem kell bánkódnia. A veszteseknek mindenki megbocsát…
W.Gy.
