A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnökségének 2018. márciusi ülésén jelentős változásokról hoztak döntést. Ezek egyike, amely előírta, hogy egy csapat legfeljebb tíz külföldi kerettag versenyengedélyét válthatja ki a 2018-2019-es első osztályú bajnokságban. Ez a határozat lett volna hivatva segíteni azt, hogy a klubok minél több hazai, főleg fiatal labdarúgót alkalmazzanak.
Az MLSZ elnöke, Csányi Sándor többször hangoztatta, túl sok a külföldi játékos az NB-I-ben és ezen mindenképp változtatni kell. Az idegenlégiósok ráadásul elveszik a helyet a fiataloktól, ami igaz is, hiszen az utánpótlásból felkerülő játékosok elvétve kaptak szerepet az első csapatokban. Ez némileg változott a szövetség ösztönző rendszerének hatására, de igazi áttörést nem eredményezett. A szövetség első embere a 2019 májusi éves közgyűlésen ki is fejezte felháborodását, de azóta sem tett semmit, hogy a dolgok megváltozzanak. Az adatbank szerint, tavaly ősszel 188:103 volt a magyar és a külföldi játékosok aránya az élvonalban.
Futballnyelven szólva, az MLSZ már a sokadik öngólt lőtte, mint oly sok, legtöbbször szakmaiatlan elképzelésük, ez is megbukott, de úgy is fogalmazhatnánk, meghátráltak. Az új döntés értelmében, megszűnt minden korlátozás, ha a klubok úgy akarják, akár 25 külföldi labdarúgó is lehet a keretükben.
Ez szolgálná a magyar labdarúgás fejlődését? Erre egyértelmű NEM a válasz. Az utánpótlásműhelyekből kikerülő fiataloknak nincs lehetőségük a továbblépésre. Az U19-es korosztályból kikerülve, vagy megyei, jobb esetben NB-III-as csapatban folytatják pályafutásukat, vagy egyszerűen befejezik a futballt. Tehetséges fiatalok tűnnek el, hiába költöttek évek alatt rengeteg pénzt a képzésükre. Még az a lehetőség sem adatik meg számukra, hogy a másodosztályban pallérozódjanak tovább, mivel a szövetség (újabb szakmaiatlan döntés) megszüntette az élvonalbeli klubok tartalékcsapatainak NB-II-ben való szereplését.
E téren Debrecen az üdítő kivétel, a DVSC mindig támaszkodott saját utánpótlására, folyamatosan beépítve őket a felnőtt csapatba. A klub vezetői, edzői sokszor bebizonyították, magyar játékosokkal, kevés, de minőségi idegenlégósok mellett, fiatalokkal kiegészülve is lehet sikereket elérni. Ugyan ezt az utat járja DVSC SCHAEFFLER női kézilabdacsapata, és kimondhatjuk, ez a követendő út.
Csak akkor lehet elvárásokat támasztani a magyar válogatottal szemben, ha ott van a keretben a jövő nemzedéke, nem pedig pályájuk végén járó játékosakat meghívni a nemzeti együttesbe. Az pedig végképp nem helyénvaló, hogy keresik azokat a külföldi labdarúgókat, akiket honosítani lehetne. Ideje lenne már a melldöngetés, műfelháborodás helyett tenni is a magyar futballért, olyan szakmai döntésekre van szükség, ami előremozdítja a hazai labdarúgást.
