Nehézkes felkészülés, elhalasztott olimpia, makacs térdsérülés. Más sportoló talán már az említett nehézségek bármelyikétől padlóra kerülne, ám a DSC-SI gátasa, Kerekes Gréta semmit sem veszített motivációjából, s az idei esztendőben is képes meglátni a pozitívumokat.
„Mentálisan és fizikálisan is sokat fejlődtem idén, és a tokiói játékok elhalasztása is kifejezetten jól jött számomra – mesélte irigylésre méltó mosollyal az arcán a debreceni kiválóság. – Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak nehézségeim, mert ez az év mindenkit hátráltatott, de igyekeztem minden helyzetből a lehető legtöbbet kihozni. A tavaszi karantént például otthon, Debrecenben töltöttem, így edző nélkül kellett tréningeznem hét és fél hetet, de a párom rengeteget segített a különböző mérésekben, a Sportcentrum pedig néhány súlyt a rendelkezésemre bocsájtott, így a lakásban is tudtam erősíteni. Májusban aztán nagy reményekkel tértem vissza Budapestre, de egy térdsérülés keresztül húzta a számításainkat, a gyors futásokkal és a gátazással hónapokra fel kellett hagynunk. Az olimpia és az Európa-bajnokság idei kimaradása azonban megerősített, hogy minden okkal történik, s próbáltam nem kitérni a hitemből, noha rendesen meg volt kötve a kezem, nehezen viseltem, hogy nem készülhettem maximális intenzitással. Júniusban PRP injekciót kaptam, ami után eleinte rendre bevérzett a térdem, ám néhány hét elteltével elkezdhettem ismét gátazni, és már versenyen is rajthoz állhattam.”
Ilyen előzmények után Kerekes edzője, ifj. Tomhauser István 13.30-as időt tűzött ki az atléta elé, az országos bajnokságon azonban 13.16-nál állt meg az óra.
„Elképesztően boldog voltam a verseny után, nem hittem volna, hogy valaha fogok ennyire örülni egy tizenhárom másodpercen kívüli időeredménynek – folytatta Kerekes Gréta. – Tisztában voltam vele, hogy idén nem fogom tudni felvenni a versenyt Kozák Lucával, számomra ez az év nem a százszázalékos edzésmunkáról szólt, igazán kiemelkedő eredményt pedig csak akkor lehet futni, ha valóban minden összeáll. A szezon végére már elfáradtam, kiütközött az edzésmunka hiánya, de így is tudtam örülni, elsősorban annak, hogy már nem fáj a térdem, a nehézségek pedig arra sarkalltak, hogy még keményebben dolgozzak. Nagyon odafigyelek a testemre, hiszen megtanultam, hogy egy apró sérülés is alaposan megkeserítheti a sportoló életét, s bár a nagyvilágban most a bizonytalanság az úr, én igyekszem kizárólag magamra koncentrálni. Abban egészen biztos vagyok, hogy jó úton haladunk, a fejlődés ugyanis szemmel látható, és ami a legfontosabb, felettébb élvezem az edzéseket. A szezon végén mindent átbeszéltünk az edzőmmel, s bár egyelőre nem tudni, mi lesz a sorsa a fedett pályás szezonnak, igyekszünk minden eshetőségre felkészülni. Mint minden sportolónak, számomra is a tokiói olimpia jelenti a végső célt, ott szeretnék olyan formában versenyezni, mint tettem azt tavaly Glasgowban.”
Azt pedig már csak zárójelben tesszük hozzá, hogy azon a bizonyos glasgow-i fedett pályás Európa-bajnokságon Kerekes Gréta 8.03 másodperces idővel, az ötödik helyen zárta a 60 méteres síkfutást.
P.G.
