Fotó: dvsc.hu
Nem élek a klasszikus krimi jellegzetességével, és nem a cikk végén fog kiderülni, kit tartok a Ferencváros elleni vereség felelősének. Sőt, azt is előrebocsátom, hogy konkrét bűnbakot nem is fogok megnevezni, ugyanakkor nem is mosdatok senkit: felvetem mindazoknak a felelősségét, akik, ha másként cselekednek, továbbjuthatott volna szeretett csapatunk. Mondhatjuk úgyis, egyrészt a felsoroltak közül mindenki hibás, másrészt viszont senki sem igazán.
- Srdjan Blagojevic?
Ismert a mondás: mindig egyszerűbb egy edzőt lecserélni, mint 20 játékost. Természetesen a DVSC vezetőedzőjét kell elsőként elővennünk, nem azért, mert rajta ment el a meccs, hanem mert egyszerűen ez a felelősség az ő munkakörével együtt jár. Ami már a meccs előtt szembetűnő volt, hogy a szerb mester pontosan ugyanazt a kezdőt jelölte ki, mint a két csapat három héttel korábbi bajnokiján. Az elgondolás nem volt rossz: a Loki nem játszott alárendelt szerepet azon a találkozón, és az ellenfél kreatív játéka indokolta, hogy a középső középpályán ezúttal is két defenzívebb felfogású játékos, Lagator és Manrique kezdjen, illetve a szélsők közül is a két legfegyelmezettebb, védekezésben is megbízható támadó, Domingues és Szécsi kapjon lehetőséget. Az viszont kétségtelen, hogy a mérkőzés előrehaladtával sem vállalt nagyobb kockázatot a mester, pedig az eredmény és főként a játék képe alapján érdemes lett volna változtatni. Továbbra is azt gondolom, hogy Blagojevic jó edtző, a rendelkezésére álló információk alapján a legjobbnak tűnő döntéseket hozta, de neki is kell fejlődnie, és hiba lenne azzal elintézni ezt az estét, hogy nem volt szerencsénk a tizenegyeseknél, mert ezt a csatát 120 perc alatt meg lehetett volna nyerni…
- Az emberelőnyös játék?
…Mégpedig azért, mert ebből 75 percet emberelőnyben játszhattak kedvenceink. Amikor Myenty Abenának rögtön a második félidő elején felmutatta a piros lapot Karakó Ferenc játékvezető, sejteni lehetett, hogy megváltozik a játék képe, a következő 15-20 perc történései azonban számomra még mindig érthetetlenek. A DVSC teljesen tanácstalannak tűnt, labda nélküli mozgás nem volt, mintha a mi csapatunkat fogta volna meg a kiállítás. És bár egyenlíteni később sikerült, komoly veszély inkább csak a pontrúgásainkban volt. Szögezzük le, hogy emberelőnyben játszani nem olyan könnyű, mint ahogy hangzik, a Fradi okosan és gyorsan alkalmazkodott a megváltozott szituációhoz, hatékonyan lezárva a területeket, de az, hogy ezzel több mint negyedóráig semmit sem tudtak kezdeni a mieink, arra nincs magyarázat.
- Kocsis Dominik?
Természetesen a játékosok sem ússzák meg. Közülük talán Kocsis Dominik kapta a legtöbb kritikát, hiszen az ő hibája volt a leglátványosabb a meccsen. Nem tartom megalapozottnak azt a véleményt, hogy fiatal játékosnak nem szabad tizenegyest rúgnia. Éppen Kocsis Dominik volt az, aki a Magyar Kupa előző körében – akkor még a Honvéd játékosaként – részt vett egy büntetőpárbajban, és be is rúgta a magáét a Paks ellen. Miért ne lőhetett volna ezúttal is? Nekünk, szurkolóknak nincs információnk a miértekről. Nem tudjuk, hogy a lövőket kijelölték, vagy Kocsis maga jelentkezett erre. Nem tudjuk, hogy korát meghazudtoló felelősségtudattal vállalta a mentális terhet, vagy csak öncélú hős akart lenni. Varga Ádám, a Fradi kapusa szerint Kocsis rettentő flegmán állt oda. Ha ez így történt, nagyon komolyan magába kell néznie szélsőnknek, és meg kell tanulnia, hogy a Loki mezében (de egyébként sehol máshol) ezt nem teheti meg, már csak a csapattársai és a szurkolók iránti tiszteletből sem. Remélem, hogy Kocsis Dominik és Szuhodovszki Soma nagyon sokat beszélgetnek, mert előbbiben látványosan túlteng az önbizalom, utóbbinak pedig sokkal bátrabbnak és magabiztosabbnak kell lennie. Jó hatással lehetnének egymásra.
- Dzsudzsák Balázs?
A másik kérdés, ami érezhetően sokakat foglalkoztat, hogy miért nem lőtt büntetőt Dzsudzsák Balázs. A csapatkapitány számít elsőszámú pontrúgónak, ám már a Cissé kezezéséért megadott tizenegyeshez sem ő állt oda. Bárány Donát utólag elmondta, milyen sokat jelentett neki, hogy Dzsudzsák átengedte a lehetőséget, tehát feltételezhetően nem a felelősséget akarta lerázni magáról a rutinos középpályás. A párbajban már mindenki arra számított, hogy ő is odaáll, ám ez nem történt meg. És lehet, hogy soha nem is fogjuk megtudni ennek okát. Vannak, akik szerint úgy számolt, ötödikként rúg majd, így nagyobb eséllyel döntheti el ő a továbbjutás kérdését. Ha így volt, akkor meg sem próbálom tompítani a felelősségét. De egyszerűen nincs bátorságom egy olyan játékosra rásütni, hogy saját személyét a csapat fölé emelte, aki annak idején az NB II-be igazolt, hogy segítse nevelőegyesületét a feljutásban.
- Az orvosi stáb?
Meglepő? Nem én találtam ki. A meccs utáni sajtótájékoztatón Blagojevic beszélt Pellumbi korai kiválásáról, megemlítve, hogy az a combizma sérült meg, amelyikről azt gondolták, meggyógyult. „Talán rossz volt a diagnózis” – fogalmazott a mester. Ha ez igaz, akkor nem kerülhető meg az orvosok felelőssége sem, hiszen emiatt a kilencedik percben elveszett egy cserelehetőség, amely később még nagyon jól jöhetett volna, különösen, hogy a 10 emberrel játszó vendégek alig álltak a lábukon a 120 perc végére.
- Fortuna?
Olyan sok tényező befolyásolta ezt a meccset, hogy szinte fölösleges a szerencséről beszélni, de egy pillanatra álljunk meg, és gondoljuk át, mi lett volna, ha a tizenegyesek előtt Karakó egy picit máshogy pörgeti az érmét, a Loki nyeri a feldobást és a hazai ultrákkal néznek szembe a lövők…
7. A Ferencváros?
Hogy a Fradi lenne a hibás a Loki kiesésében? Elég ostoba felvetésnek hangzik, de itt nem a pályán látottakról lesz szó. Nem értek egyet azzal a tételmondattal, hogy „a Loki még a Fradi B-csapatát sem tudta legyőzni”. Csak az arányok viszonyításaképpen a két kezdőcsapat értéke a Transfermarkt szerint 20 millió euró, illetve 4 millió euró. Nem a mi javunkra. Ez a Fradi egy más szint Magyarországon, gazdasági helyzetét külső tényezők befolyásolják, ezzel nem lehet versenyezni. Ezt már megszoktuk, és most nem is ez a téma. Amellett viszont nem mehetünk el szó nélkül, amit tegnap láttunk. Kommentárt nem fűzök a tényekhez. Pesic a debreceni szurkolókat hergelte gólörömével. A második félidő percekkel csúszott, mert a pályán csak az egyik csapat jelent meg. A tizenegyesek során azért alakult ki lökdösődés, mert a büntetőjét értékesítő Ramírez visszafelé sétálva odaszólt Szuhodovszkinak, hátha meg tudja zavarni a lövéshez induló DVSC-játékost. És akkor még nem szóltunk a 2×15 perces hosszabbítás során látott extrém mértékű időhúzásról, vagy éppen Stankovic kirohanásáról. Ez a Fradi nagyon megérdemelné, hogy egy riválisa sportszerű küzdelemben visszarántsa a földre. Sajnos idén nem mi leszünk ez a csapat.
Horváth Zoltán
