Elég rövidre, mindössze három hétre sikerült a fedettpályás szezonom. Az IAAF World Indoor Tour sorozat négy versenyén álltam rajthoz, az elért időeredményekkel teljes mértékben elégedett vagyok. A berlini döntő után fél percig bosszankodtam ugyan, de aztán eszembe jutott, ennek az eredménynek tavaly mennyire örültem volna. Örülök a stabil formának, ez azt jelenti, sikerült előre lépnem. Erős mezőnyben helyt tudtam állni, partiban voltam olyan gátasokkal, akikkel nem gondoltam volna, hogy partiban tudok lenni. Egyik futásomat sem éreztem teljesen jónak, mindegyikben találtam hibát. Bízok benne, ezt a stabil formát át tudom vinni majd a szabadtérre. Edzőmmel, Suba Lászlóval Turon után találkoztam, mondta, az első verseny után nagy kő esett le a szívéről. Azt gondolom, ezekre a 8.0 körüli időkre lehet alapozni. A következő héten, az országos bajnoksággal lezárul a fedettpályás szezon, egy rövid átmenet után kezdődik a felkészülés. Március végén utazunk edzőtáborba, addigra egy hét kemény munkán már túl kell lennünk. Május elején kezdődik a szabadtéri szezon, természetesen a fő cél, hogy megfussam az olimpiai szintidőt (12.84). Közel vagyok hozzá, de azzal, hogy kétszer is 5. tudtam lenni a World Indoor Touron, illetve a tavalyi világbajnoki 13. hellyel nagyon sok ranglista pontot szereztem. Úgy gondolom, ha kétszer 12.95 körül tudok futni, biztosan ott leszek Tokióban, de nem szeretnék erre hagyatkozni, teljesíteni szeretném a szintidőt. Eddig szabadtéren csak a hazai kötelező versenyek fixek, Laci bával majd megbeszélem, hány versenyen szeretnék indulni, figyelembe véve, meddig lehet megfutni a kvalifikációs időt. Mindezek függvényében álltjuk össze majd a szabadtéri versenynaptárat.
