Fotó:MKSZ
A Csurgó-Balatonfüred találkozó feszes tempóban kezdődött, s a párharc kezdeti periódusában fej-fej mellett haladtak a csapatok, ám Bencze József tanítványai utoljára a meccs 8. percében jutottak előnyhöz. Marko Vasic büntetőjére három gyors góllal reagáltak Csoknyai István fiai, s innentől, főképp Szita Zoltán agilis és hatékony kézilabdájának köszönhetően már nem engedték ki a gyeplőt a kezükből. A második felvonásban a csurgói egylet minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult, így a némiképp esélyesebbnek tartott balatonfüredi gárda megérdemelten szerezte meg a bronzérmet.
Nem tévedett, aki a döntő kapcsán lényegesen kiélezettebb, szorosabb ütközetet vizionált, hiszen a magyar férfi kézilabdázás két fellegvára rendre parázs meccsekkel szórakoztatta a nagyérdeműt az utóbbi években. Érdekesség, hogy a kupasorozat legutóbbi tíz fináléjából kilencet a két csapat vívott, ám ezek kimenetele igencsak egysíkú, hiszen nyolc bakonyi diadallal szemben mindösszesen egy szegedi siker született, nem kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt.
A rossz széria megtöréséhez adott volt az irány és a forma is ezen az estén, hiszen az első félidő összességében Juan Carlos Pastor elképzelései szerint alakult. Komolyabb előnyt a játékrész hajrájához közeledve sikerült kiépítenie a kékmezeseknek, ám ekkor beszállt Tonnessen, másfél perc leforgása alatt duplázott, s a címvédő utol is érte riválisát, ám az utolsó szó a magyar válogatott Bodó Richárdé volt, aki egy másodperccel a lefújás előtt mattolta az egyébként parádézó Alilovic-ot.
A folytatásban tovább éleződött a küzdelem, és sokáig úgy tűnt, az utolsó pillanatokra marad a döntés, mígnem a Szeged kettős emberelőnyben mondott csődöt tíz perccel a vége előtt, elvégre hiába kapott kétperces büntetést Manaskov, majd a helyére beálló Ugalde, a legordítóbb ziccerek is elhaltak a brillírozó horvát kapuvédőben. S innentől már nem kegyelmezett Ljubomir Vranjes csapata, s kíméletlenül megbüntette az ellenfél tizenegy perces góltalanságát. Az utolsó percek már a veszprémi drukkerhad ünnepléséről szóltak, aminek az sem szabott gátat, hogy az utolsó három találatot egyaránt a szegediek jegyezték.
A Telekom Veszprém megérdemelten szerezte meg története huszonhetedik kupagyőzelmét, míg a Szegednek, mint oly sokszor a közelmúltban, ezúttal is be kellett érnie a szimpatikus vesztes szerepével.
T.S.
